Olvassunk együtt!

Hát. Ha gimis koromban került volna a kezembe ez, vagy egy ehhez hasonló könyv a fizikáról, akkor talán nem lennék ennyire reménytelenül buta belőle. Rovelli könyvecskéje rövid, tömör, lelkes. Úgy képes megírni a modern fizika legfontosabb elméleteinek leckéit, hogy még én is megértem őket, pedig nem véletlenül irkálok könyvismertetőket egy blogra, és nem pedig tudományos értekezéseket mondjuk a kvarkokról. Egyszóval Rovelli közérthető. Ezen kívül rendkívül lelkes is a szakmája iránt (elméleti fizikus), és ez a lelkesedés süt a könyve soraiból is. Szeretné, ha nem lennénk ennyire tájékozatlanok, ha sikerülne nekünk, laikusoknak is megmutatni, hogy a fizika tulajdonképpen mennyire szép dolog is. És tényleg az, ha figyelembe vesszük, hogy olyan kérdésekre igyekszik választ találni, mint az Élet, a Mindenség meg Minden ( Galaxis útikalauz stopposoknak  után szabadon.).  Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy nem idegen tőlem a fizika, a csillagászat és az űrkutatás világa, de nem állíthat

Ez a könyv számomra szorosan kapcsolódik  Scott Kelly könyvéhez , az Egy év az űrben-hez. Ugyanis Tim Peake brit asztronauta és Scott Kelly részben egy időben tartózkodtak a Nemzetközi Űrállomás, az ISS fedélzetén még 2015-ben. S mindketten könyvet írtak az élményről (Én is tuti írnék róla, ha sikerülne kijutnom az űrbe!). Kelly könyve sokkal életrajzosabb, felnőttebb volt, mint Peakeé, aki sok gyerekek által feltett kérdésre is válaszolt.  Merthogy Tim Peake könyve erről szól. Az emberek rengeteg kérdés tettek fel neki az űrutazással, az űrrel, az ISS-el kapcsolatosan, és ő végül összegyűjtötte egy könyvbe a válaszokat. Szerintem nagyon jó lett! Informatív, közvetlen, humoros és nagyon pozitív lett a végeredmény. Öröm volt olvasni, és jól szórakoztam közben. Természetesen tanulni is lehet belőle, hiszen végeredményben ez volt a célja. Meg, hogy inspirálja a gyerekeket, akik előtt még ott az élet, hogy tanuljanak, képezzék magukat, legyenek mindig kíváncsiak, és talán akkor ők is eljut

Még mindig háttal állok a regényeknek, Tom Wolfe könyve pedig, Az igazak, sajnos elég nehezen indul be, szóval így jutottam el Sir David Attenborough-hoz. Olvastam már könyveit, Az élő bolygót, Az élet a földönt, és még mást is, de azok tulajdonképpen a filmek leiratai voltak, számtalan képpel illusztrálva. Az ifjú természettudós históriája Attenborough naplóiból készült, és sokkal, de sokkal kevesebb és rosszabb minőségű képpel illusztrált kötet, mint a fenntebb említettek. Ugyanakkor rendkívül érdekes és szórakoztató is. Sir David már fiatalon is szimpatikus ember volt. Igazi kalandor, aki könnyedén vette a nehézségeket, sőt, mintha még élvezte is volna a kényelmetlenségeket.  A könyvben három nagyobb utazás történetét olvashatjuk el. Mindhárom úton az volt a cél, hogy egzotikus állatokat gyűjtsenek be a londoni állatkert részére a világ távoli pontjairól. Ez a dolog - mármint az állatok begyűjtése a vadonból - már egyáltalán nem egy PC dolog, amit maga Sir David is elítél, de akkori