Sarah Winman: Bádogember
Különösebb megfontolás nélkül vágtam bele ebbe a regénybe. Gondoltam végre valami szép történetet olvasok, mert mostanában mindig csak összeesküvés elméletekről és rejtélyekről olvastam (Graham Hancock két könyvében mélyedtem el.). Jól esett volna valami más, no. Ezen a regényen is sok a rajongó ajánlás, ez úgy tűnik mostanában kelléke a könyveknek. Méltatni kell őket, és odalenni értük, különben nem veszik meg az emberek. Szóval ez már nagyon nem villanyoz engem fel, de efféléket írtak róla: "Mesterien megírt regény", "Egy csoda tele szerelemmel, vágyakozással és veszteséggel", "Gyönyörű utazás emberi életeken át, az időn át, a szerelmen át". Hát, na, ez jutott neki eszükbe, mit tegyünk. Azért elolvastam. Végülis egyáltalán nem bántam meg. Nem volt hosszú, könnyen olvasható és unalmasnak sem mondható, de a méltatások ezúttal szerintem túlzóak. Három ember barátságáról és szerelméről, kicsit a felnőtté válásról, az álmokról, de legfőképpen az álmaink e