Olvassunk együtt!

Ismét egy zenész önéletrajz! Duff McKagan a Guns N' Roses basszusgitárosaként lett világszerte ismert zenész, aki ma már az ötvenes évei derekán jár és meg is juhászodott a kicsapongó ifjúkorához képest. Amikor megnéztem a molyon, hogy mit mondanak a könyvről, rögtön megijedtem, mert 96%-on áll, ami lássuk be, általában feltúrázza az egyszeri olvasó elvárásait. Ilyenkor szokott jönni az, hogy a választott könyv nem képes megfelelni ezeknek. De Mr McKagannak az én elvárásaimnak sikerült megfelelnie. Először is, mert az élete rendkívül eseménydús és érdekfeszítő volt, másrészt pedig azért, mert Duff tud írni. Nagyon gyorsan végeztem is a könyvvel, másnap pedig végig Guns N' Roses-t hallgattam a kocsiban, természetesen, mint gimis éveim egyik nagy kedvencét. Duff McKagan élete valóban izgalmas volt, annak ellenére is, hogy sokszor meresztettem a szememet, mert annyira durva dolgai voltak. Nyolc testvér közül ő volt a legfiatalabb, és úgy tűnt, hogy a legnyughatatlanabb is. A suli...

Ritkán olvasok el egy könyvet kétszer (Habár van, amit ennél is többször olvastam újra!), de Haruki regényével most így jártam. A könyvklub januári olvasmányának ezt választottuk, és én már olyan régen olvastam, hogy emlékeim erősen megfakultak róla. Annyi volt biztos, hogy nagyon tetszett. Érdekes élmény látni, hogy mi az, ami  akkor  fontos volt számomra a regényből, és mi az, ami a második olvasásnál ragadott meg. Hadzsimét most is megkedveltem, hibái ellenére is, de most kicsit jobban figyeltem Jukikóra, a feleségére, az ő alakjára. Nem mintha túl sokat tudnánk meg róla, de az a kevés számomra határozottan szimpatikussá tette! Nyilván ő is afféle aláfestő zene Hadzsime életéhez, mint a többi más szereplő és történés is. Itt ugyebár csak Simamoto az, aki kiragyog, aki elborít mindent főhősünk életében. Most is nagyon valószerűtlennek tűnt az alakja. S most is arra jutottam, hogy nagyon szeretném olvasni a továbbiakat. Mi lett Hadzsimével később? Pontosan mi történt S...

Ezt a könyvet annak idején azért vettem meg, mert a szerzőt, mint Nobel-díjast reklámozták rajta. Meg hát azért is, mert ő írta a Napok romjait, amiből filmet is készítettek, és amit nagyon szoktak dicsérni. És milyen jó cím már, hogy Napok romjai! Szóval bíztam abban, hogy nem nyúlhatok mellé. Erika kölcsön is kérte tőlem egyszer, és neki nagyon tetszett. Ehhez képest én csalódottan csuktam be a végén a könyvet. A történet szerintem jó, az ötlet is, ami az alapját adja. De engem kifejezetten zavart a titokzatoskodó stílus, amikor a mesélő folyton csak utalgat a majdan elmesélendő nagy dolgokra, utána pedig egy-egy mellékmondatban kiböki, amit én már amúgy is sejtettem. Szóval az én érdeklődésemet nem csigázta fel ezzel a fogással az író, hanem inkább türelmetlenné tett. Nehezen vettem rá magamat olykor, hogy folytassam az olvasást. A sztori egyébként 3 fiatal ember felnőtté válása körül bonyolódik, akik egy különleges, elzárt intézetben, Hailsham-ben nevelkednek. Ők maguk is kü...

Nem vagyok egy kifejezetten zenében gondolkodó lény, inkább könyvekkel tudom kifejezni a hangulataimat. De van azért egy-két szám, ami nagyon meg tud tetszeni. Ez a szám Johnny Cash-től ilyen. A legendás zenész itt már idős és beteg (Parkinson kórja volt), s ez ki is hallatszik a zenéből. Gyönyörűen fájdalmas és abszolút őszinte. Tetszik.

Sokak számára ismerős lehet Bruce Dickinson neve, de talán nem mint íróé, hanem, mint a legendás Iron Maiden együttes énekeséé. Nos, a Mire való ez a gomb? az ő önéletrajza. Magam részéről nagy rajongója vagyok az Iron Maidennek, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy elolvasom ezt a könyvet. Nem csalódtam. Bruce Dickinson élete rendkívüli módon inspiráló! Nem is olyan régen töltötte be a 60. évét, felépült a rákból és, ahogyan azt mondani szokás, volt már minden, talán csak akasztott ember nem. Énekes, ez elég köztudott. Író, és nem csak ez az egy könyve van, amiről most ez a bejegyzés szól; írt 3-4 rémregényt is, elég szép sikerrel. Pilóta, de abból se az a tipikus milliomos, aki saját kisrepülőgépét vezeti hobbiból, hanem menetrendszerűen közlekedő utasszállítókat irányít, mint elsőtiszt. Brit válogatott vívó volt, akit történetesen 25 évig egy magyar edző edzett. Rádió műsort vezetett, sört főz, motivációs beszédeket tart, leendő pilótákat oktat, veteránoknak segít a szimulációs gé...

A zenei ízlésem a parizerre hasonlít: mehet bele szinte minden, a lényeg az, hogy igazi hangszereken szóljon. A gépzenét nem szeretem. Mostanában counrtyt hallgattam sokat, mert nagyon felvidított. Vagy inkább azért, mert nagyon vidám voltam és ez illett a hangulatomhoz? Ki tudja?  Ezt a Luke Bryan számot nagyon megszerettem, feldob bármikor. Egy ilyen esős hétvége pont egy hasonló számot kíván. Szerintem.