Olvassunk együtt!

Könyvklubos olvasmány volt, amelyet a szerző legnagyobb bagi rajongója, Iza ajánlott, egyben pedig a második regényem a svéd sztáríró tollából. Az elején leszögezem, hogy ugyan az Ove jobban tetszett, azért ez sem volt kutya.  Szórakoztató történet volt, könnyen olvasható, kedves, humoros és kicsit érzelmes, mint az Ove. A történet egy rablóról, egy rendőr párosról és sok reménybeli lakásvásárlóról szól, akik mind valahogyan kapcsolódnak egymáshoz. A teljes képet csak a regény végén látjuk meg, a közbülső események őszintén szólva néha elég érthetetlenek voltak a számomra. De igazából azt hiszem, hogy nem is ez volt a lényeg. Hanem az, hogy észrevegyük: mindannyian szorongunk ettől-attól, mind kereszteket hordozunk, csak az egyiké kisebb, a másiké pedig nagyobb. Mind sérülékenyek vagyunk, de azért még nem kell elbújnunk várfalak mögé, hanem érdemes kockáztatni és nyitni mások felé.  A mondanivaló némileg közhelyes volt, ugyanakkor - ahogy abban a könyvklub tagjaival is megegye...

Backman hihetetlen népszerűségnek örvendő szerzővé nőtte ki magát. Szinte soha nincs bent a könyvtárban se semmi tőle, pedig 7 írása van meg. Ezt a kicsi könyvet viszont egyik hétvégén "levámoltam", vagyis nem tettem fel a polcra, hanem rögtön a táskámba rejtettem, amikor Betti visszahozta. Rövid írás, kb 2 óra alatt el lehet olvasni. Ráadásul aranyos és vicces is. Olyan "backmanos". Rövid kis szösszenetek vannak benne az apaság szépségiről, keserédes szituációiról, bosszúságairól, amelyek nyilván megmutatnak ezt-azt Backman életfelfogásáról, értékrendjéről és személyes szférájáról is. Valamint természetesen sok-sok bólogatásra késztetik a legtöbb szülőt, akik még benne vannak a hasoló helyzetekben a saját gyerekeikkel, vagy emlékeznek még ezekre a szitukra. Úgyhogy nagyokat derültem én is olvasás közben. Jó volt elgondolkodni azon, hogy mi az, amit én szeretnék feltétlenül átadni a saját fiaimnak? És, hogy milyen formában tudnám ez megtenni? (Mert nyilvánvalóan...

Frederik Backman, svéd író könyve nagy siker volt. Jelentős eladási eredményeket tud felmutatni, és film is készült belőle. A film ismét kimaradt az életemből. (Furcsa, hogy nagyon kevés filmet látok, amik könyvek alapján készülnek. Lehet, hogy ezen változtatnom kellene?) A könyv Ovéról, a morgós idősödő emberről szól. Szeretné megölni magát, mert nagyon magányos, miután megözvegyült, és a munkahelyéről is elbocsátották. De akárhányszor nekikészül, hogy megölje magát, valami mindig közbejön. Ettől az egésznek van egyfajta bizarr hangulata, ami azért nagyon vicces is. Legalábbis szerintem. (Van abban valami humoros, amikor Ove nekikészül, hogy a vonat alá vesse magát, de egy fickó beájul a sínekre, és persze nincs aki kihúzza, csak Ove, aki mindenhez ért, és persze most is teszi a dolgát, egy " A fenébe is most már " felkiáltással. Ez a nap is pocsékba ment.) A regényben váltakoznak a jelen eseményei, és a múlt történései. Egyre többet tudtam meg Ovéról, egyre inkább me...