Olvassunk együtt!

Anyukám ajánlotta Nemeskürty könyveit, és a fülszöveg alapján erre esett a választásom. A könyv alapvetése, hogy minden régi időkről szóló költeménynek, történetnek, "mesének" van valamilyen valóságalapja. Arany János írt Daliás idők címmel költeményt, innen a könyv címe, aminek a "főhőse" Hédervári Kont István. Őt, és 31 társát Zsigmond király fejeztette le (példátlan mennyiségű nemes megölése volt ez egyszerre!), 1388-ban, mert nem voltak hajlandóak még csak köszönteni sem őt, mint királyukat. Nemeskürtyt az érdekli, hogy vajon miért volt ez így? Mi, vagy ki mellett állt ez a 32 nemes lovag, hogy még az életüket sem sajnálták odaadni érte? Be kell valljam, hogy történelmi ismereteim mára már eléggé megkoptak, úgyhogy a magyar lovagkorról is minden új információnak tűnt olvasás közben. Pedig biztosan tanultam Nagy Lajosról, Zsigmondról a rigó mezei csatáról és a többiről, de.... Feltételezem, hogy sokan mások is így vannak ezzel, ezért igyekszem röviden össze

Erikánál láttam ezt a könyvet, és meghozta a kedvemet az olvasáshoz. Szabó Magdát nagyon szeretem, eddig nem nagyon volt olyan regénye, ami ne tetszett volna. Az őz egy rövidebb könyv, gondoltam gyorsan végzek vele. Nem így történt. Eléggé megterhelő a sztori, nem tudtam vele nagyon haladni.  A történetet Encsy Eszter meséli el. Végeredményben számomra az jött le, hogy végeérhetetlenül magyarázza  a bizonyítványát a szeretőjének, Lőrincnek. Hogy miért is gyűlöl ő mindent és mindenkit, de legfőképpen Angélát, akivel egy városban nőttek fel, aki osztálytársa volt, és aki őt, Esztert, a barátnőjének tartotta. Encsy Eszter elszegényedett családban nőtt fel, s én úgy láttam, hogy egész életét meghatározta a veszteség érzése, az, hogy ő és a családja igazságtalanul nélkülöz, míg mások dőzsölnek a javakban. Emiatt mély harag volt benne. Később pedig gyűlölet alakult ki benne mindenki iránt. Gyűlölte Angélát, aki nemcsak gazdag családban nőtt fel, de óvták mindentől. Eszternek pedig dolg

A könyvklubban választottuk/húztuk ki a gömbből ezt a könyvet. Nem jártunk valami jól vele azt kell, hogy mondjam, pedig a fülszöveg nagyon csábító volt, könnyed nyári kikapcsolódást ígért a gyanútlan olvasóknak. Magam részéről ingerültséggel és unalommal találkoztam inkább, s ismét csak az volt képes rávenni, hogy befejezzem a regényt, hogy különben leégek a klubban. Monpti (a mon petit rövidítve, ami azt jelenti magyarul, hogy kedvesem)  egy tanulmányi útra Párizsba utazott magyar fiú meséli a történetet, aki hogy hogynem végül ottragadt a francia fővárosban. Nincs pénze, egy nyomorult hotelben lakik, és egész nap nem csinál semmit. Nem tanul, nem dolgozik. Éhezik. Kakaót iszik és a legolcsóbb francia sajtot eszi, semmi mást. Aztán megismerkedik egy nagyon csinos, fiatal lánnyal, akivel szépen, lassan szorosabbra fűződik a kapcsolatuk. És ennyi a sztori. Közben rengeteg idegesítő tökölés van, hazudozás, drámázás és a többi. Monpti úgy szórja a pénzt, mintha Krőzus volna, nem ped