Olvassunk együtt!

A hullaégető után rögtön megkaptam a kollégámtól a következő Fuks kötetetet olvasásra, a Mundstock urat . Nem mondom, hogy olyan hatalmas lelekesedéssel vágtam bele, tartottam attól, hogy még megterhelőbb olvasmány lesz, mint Kopfrkingl úr sztorija volt. De azt kell, hogy mondjam, igazán megérte rávennem magamat erre a regényre! Sokkal jobban tetszett, mint A hullaégető . A történet hőse a címben is szereplő Theodor Mundstock, egy középkorú, cseh zsidó férfi, aki várja a behívóját, hogy mikor és melyik transzporttal kell elmennie valamelyik koncentrációs táborba. Az idő 1943-44 körül van. A sztori az ő lelkiállapotának változásait követi végig, ahogy a teljes kétségbeesésből eljut valamiféle nyugalomba. Mundstock úr kitalált egy módszert, amellyel el tudta űzni a félelmét. Mégpedig azt, hogy mindenre alaposan fel kell készülni, ami várhat rá. Mundstock úr tökéletesen tisztában van azzal, hogy mire kell figyelnie a behívó megérkezése után, hogy a lehető legflottabbul vehesse az akadály...

Egész véletlenül került hozzám A hullaégető című cseh regény. Nem állt szándékomban ilyesmit olvasni, a szerző nevét pedig még soha nem hallottam. De a kollégám ajánlotta, viszonylag rövidnek is tűnt, gondoltam belevágok.  Összességében azt mondhatom, megérte elolvasni. Az ismertető szerint "pszihológiai horror" a műfaja, ami végeredményben igaz is rá, habár nem folyik benne vér. A főszereplő  Kopfrkingl úr, aki az egyik prágai krematóriumban dolgozik. Feladata a koporsók irányítása a kemencékbe, és a hőfokok ellenőrzése.  Kopfrkingl úr egy teljesen hétköznapinak tűnő ember, családja van, felesége és két szép gyereke. Ugyanakkor valahogy bizarr jelenség is ez a  Kopfrkingl úr. Túl tökéletes, túl jó, túl kiegyensúlyozott, túl szabálykövető. Ilyen ember valójában nincs, és emiatt  Kopfrkingl úr igazából ijesztő is.  A regény hangulata végig baljós, sejteni lehet, hogy lesz itt még egy és más. Főként, mivel a történelmi szituáció a Harmadik Birodalom által a ...

Egy ideje már gondolkodom rajta, hogy mit is írhatnék erről a regényről...Egy népszerű könyvről van szó, amiből egy szintén sikeres filmet is készítettek (nem láttam), de.... Kezdjük azzal, hogy iszonyú lassan tudtam elolvasni. Folyton félre tettem, igyekeztem el is felejteni, de végül neki kellett feküdnöm, mert közeledett a könyvklub napja. Amikor pedig éppen olvastam, akkor néha csak átfutottam az oldalakat, mert... mert túl sok volt.  Ugyanakkor nem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy egyáltalán nem tetszett a regény. Furcsa volt és zavaró olvasni, főleg az elején. E-bookban olvastam, nem láttam a fülszöveget, úgyhogy egy ideig téptem az agyamat, hogy mi is van, ki is beszél? Mígnem rájöttem, hogy a halál. Ez a halál-mesél-dolog kifejezetten nem tetszett. Magyarázta itt nekünk a halál a bizonyítványát, hogy ő tényleg csak a munkáját végezte, nem tehet róla, hogy ilyen vacak ez a meló, nem ő a hibás. Emberarcú halál, vagy mi. Hát, ez szerintem nem volt egy nagy ötlet. Zavartak...