Olvassunk együtt!

Egyszer régen már olvastam a Mellettem elférsz című Grecsó regényt. (Sőt, ami azt illeti, ez volt az első olvasmányom a szerzőtől.) Most azért olvastam el újra, mert ez a regény volt az ehavi olvasmány a könyvklubban, nekem pedig már alaposan megfakultak az emlékeim a művel kapcsolatosan. 9 év azért csak 9 év... Azt kell mondjam, nagyon megérte, hogy újra elővettem a könyvet! Teljesen más szemmel olvastam most a regényt, mint 2016-ban, és más dolgok is érintettek meg belőle.  Pár héttel ezelőtt voltam Grecsó Krisztián, Apám üzent című új regényének a bemutatóján. A legfrissebb könyv valamelyeset tekinthető a Mellettem elférsz folytatásának. Egyértelműen önéletrajzi ihletésű mindkét regény. Ezt például az első olvasáskor, 2016-ban még nem tudtam a Mellettem elférszr ől. Azzal persze már akkor is tisztában voltam, hogy a szerző saját emlékekből rakta össze a regény helyszíneit, a telepet, a kendergyárat, Zugló kocsmáit, de hogy a szereplők mennyire az író életének részesei, azt nem...

Ez a második könyv, amit Grecsó Krisztiántól olvastam. Tulajdonképpen meg vagyok elégedve vele, habár kicsit ambivalensek az érzéseim. Ez a kötet elsőre olyan, mint egy novelláskötet, de végül kiderül, hogy a történetek valahogy kapcsolódnak egymáshoz. Az is az alcím, hogy egy családregény mozaikjai. Mondjuk ez szerintem azért túlzás, nem családregény ez, de tény, hogy a szereplők között van valamiféle kapcsolat. Nem volt egyszerű olvasni a könyvet, mert minduntalan lapozgatnom kellett, visszakeresni, hogy ki kicsoda, mert mindig elvesztettem a fonalat. Rengeteg szereplő volt, s mindnek eléggé hétköznapi neve volt, Juli, Éva, efféle. Kölcsön könyvet olvastam, és nagyon hálás voltam a tulajdonosának, mert minden novella elejére felírta ceruzával, hogy kikről szól, illetve ha egyesszám első személyben volt megírva, akkor ki mesélte. Ez nagyon hasznos volt! Szerettem volna csak úgy elveszni a történetekben, de nem lehetett, mert Grecsó folyamatosan arra kényszerített, hogy igazoljam: f...

Jó ideje készültem már olvasni valamit Grecsó Krisztiántól, aki az egyik legnépszerűbb kortárs író. Annyira kortárs, hogy csak 4 évvel idősebb, mint én. Végül erre a regényre esett a választásom, miután az egyik kedves olvasó azzal hozta vissza a könyvtárba, hogy ez az író legjobb könyve. Nagyon érdekes élmény volt olvasni. Én elég gyorsan olvasok, de ezt a könyvet nem tudtam csak úgy "ledarálni". Talán ebben az is közrejátszott, hogy sokat ugrál az időben. Egyes szám első személyben írott regényről van szó (szeretem az ilyet), és hol a saját dolgairól, hol a családjáról beszél. Hol régmúlt időkben járunk, hol pedig a jelenben. De azért is haladtam vele lassabban, mert sok emlék tolult fel bennem az olvasás közben, sokszor elkalandoztam. Főleg a regény első felében. Végeredményben egy családregényről van szó, ahol a főhős megpróbálja megmagyarázni, hogy mi befolyásolhatta a családja szerencsétlen sorsát. A hely, ahonnan származnak? Vagy a gének? A példa? De akkor hogy lehe...