Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Könyvklub. Enyhe aggodalommal fogtam bele ebbe a könyvbe, mert már a fülszövege is megterhelőnek látszott. Úgy gondoltam, hogy egy rendkívül szomorú, igazságtalan társadalmi helyzetekről szóló, végtelenül negatív regényt tartok a kezemben. Nos, meglepetésben volt részem. A könyv valóban szomorú. Valóban társadalmi igazságtalanságok kerülnek benne elő. Valóban rengeteg rossz dolog történik a szereplőkkel, akiket sajnálni lehet, akik miatt aggódnia és idegeskednie kell a kedves olvasónak. Ugyanakkor nagyon könnyen olvasható a regény, a nyelvezete, a hangulata szerintem jó, és az első oldaltól kezdve magába is szippantott. Mondjuk sok időm sem maradt az olvasgatásra, mert közeledett a klub napja. Végül 3 nap alatt végeztem vele. Különleges atmoszférájú a könyv, csapongó, furcsa hasonlatok, gondolattársítások voltak benne, folyamatos volt az idősíkok közötti ugrálás és hol naturalisztikus, hol költői volt az elbeszélés. A főszereplők egy kis család tagjai: Ammu, az anyuka és két ikergyerek...