Vaszary Gábor: Monpti
A könyvklubban választottuk/húztuk ki a gömbből ezt a könyvet. Nem jártunk valami jól vele azt kell, hogy mondjam, pedig a fülszöveg nagyon csábító volt, könnyed nyári kikapcsolódást ígért a gyanútlan olvasóknak. Magam részéről ingerültséggel és unalommal találkoztam inkább, s ismét csak az volt képes rávenni, hogy befejezzem a regényt, hogy különben leégek a klubban. Monpti (a mon petit rövidítve, ami azt jelenti magyarul, hogy kedvesem) egy tanulmányi útra Párizsba utazott magyar fiú meséli a történetet, aki hogy hogynem végül ottragadt a francia fővárosban. Nincs pénze, egy nyomorult hotelben lakik, és egész nap nem csinál semmit. Nem tanul, nem dolgozik. Éhezik. Kakaót iszik és a legolcsóbb francia sajtot eszi, semmi mást. Aztán megismerkedik egy nagyon csinos, fiatal lánnyal, akivel szépen, lassan szorosabbra fűződik a kapcsolatuk. És ennyi a sztori. Közben rengeteg idegesítő tökölés van, hazudozás, drámázás és a többi. Monpti úgy szórja a pénzt, mintha Krőzus volna, nem...