Olvassunk együtt!

Már leltározás közben is szemeztem ezzel a könyvel. Tetszett a borítója, és a címe is felkeltette az érdeklődésemet. Valamint a szerző neve is, ritka, hogy asszonynévvel írna bárki is. Aztán pár napja végül levettem a polcról, és beleolvastam. Benne is maradtam. Nagyon szép könyv! Ez egy falusi történet a 20-as évekből. A helyszín Kartal, ami külön izgalmas volt, hiszen ez egy hozzánk igen közel eső falu. A történet főszereplője Ács Márika és az ő családja. A kislány anyukája szívbeteg, ezért sokat kell dolgoznia, még a kortársainál is többet. De becsületesen helytáll, teszi, amit kell. Találkozik egy jóképű legénnyel, szerelmes is lesz, színdarabot tanulnak be, lakodalomba megy, stb. Részesei lehetünk élete apró örömeinek és sok nehézségének. Örömmel olvastam a falusi mindennapokról, a rengeteg munkáról, a kevés örömről, a becsületről és a hagyományokról. De legfőképpen a bontakozó szerelmekről olvastam szívesen. Ártatlan, tiszta szerelmek voltak azok. A szereplők nem kötötték rö

Hát, legalább háromszor akartam félretenni ezt a könyvet, de végül mégsem tettem meg. Nem hosszú az egész, de majdnem a feléig kellett eljutnom, hogy egyáltalán valamilyen érdeklődés fakadjon belőlem. Rögtön az elején megijesztett a könyv, mert valami pszichopatának tűnt a kisgyerek, akiről feltételezhető volt, hogy ő lesz a főszereplő, hiszen csirkéket és macskákat ölt, kíváncsiságból... Egyébként is gyakran elveszítettem a fonalat, hogy most akkor hol tartunk, ez még egy történet-e, vagy álom, vagy mi?! A fülszöveg se segített semmit az egészben. Végül feladtam a dolgot, és csak olvastam az oldalakat, bízva abban, hogy majdcsak kialakul valami sztori. Nem igazán alakult ki sok minden, de azért voltak események is, amik vélhetően valóban megtörténtek, nem csak valami lázálmok voltak. Borzasztóan zavart, hogy nem tudtam elhelyezni sem térben, sem időben a históriát, pedig rengeteg utalás volt a könyvben. Persze lehet, hogy én vagyok túlságosan műveletlen, ezért nem ment a dolog. Én

Ezt a könyvet választottuk a könyvklub következő témájául. Nagyon nehezen ment az elolvasása, de nem azért, mert nehéz olvasmány lenne, hanem, mert nem tudtam belőle elég példányt beszerezni. De végül egyik kedves tagunk kölcsönadta nekem a saját példányát. Nagyon tetszett a könyv! Jó volt olvasni. Csodálkoztam rajta, hogy bár ez egy viszonylag régi könyv, 1965-ben írta meg John Williams, de csak most fedezték fel, vagy fedezték újra fel. Komoly méltatások hangzottak el a műről, végülis emiatt választottuk a klubban. Azt hiszem, senki nem csalódott.. Maga a történet nagyon, de nagyon egyszerű. William Stoner életét mutatja be, onnan kezdve, hogy tanyasi fiúként beiratkozik az egyetemre, odáig, hogy mint egyetemi professzor végül meghal a 60-as évei végén. Igazából semmi egetrengető nem történik Stonerrel, de mégis végtelenül szomorú az ő sorsa. Amiatt, legalábbis szerintem, mert az ő életéből egy sokkal színesebb, tartalmasabb is lehetett volna, ha... Ha, az események máshogy fo