Olvassunk együtt!

Miller drámái közül eddig még csak Az ügynök halálát olvastam, ami nagyon tetszett. Hát, A salemi boszorkányok már annyira nem jött át. Illetve hát, Miller ezt is jól megírta, csak a történet volt olyan mértékben felzaklató, hogy utáltam olvasni minden sorát.  A dráma egy megtörtént eseménysorozatot dolgoz fel, az 1692-93 között lezajlott salemi boszorkánypereket. Úgy gondolom, hogy a persorozat eleve elég drámai volt, erre tett még rá egy-két lapáttal Miller, de egyébként a periratok alapján szinte teljesen hűen ismertette az eseményeket, és a szereplőket. A témaválasztásban nyilván befolyásolta a hidegháború, a McCarthy szenátor  nevéhez fűződő Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság eljárásai (amely magát Millert is érintette), a megosztott világ. Különösebben nem is kell nagy beleérző képesség, vagy a szerző életrajzának ismerete, hogy valaki ezt meglássa, mert bele is írta a dráma szövegébe, amikor vázlatosan bemutatta egy-egy szereplőjének jellemét. Mondjuk...

Mióta olvastam Arthur Miller memoárját, azóta készülök rá, hogy elolvasom legalább egy-két drámáját. Az ügynök halálát most fejeztem be. Sokat olvastam már a drámáról Miller könyvében, mesélt róla, hogy egy kisházat épített fel saját kezűleg a hátsó kertben azért, hogy ott tudja megírni a darabot. Írt a színpadra állításról is, az utóéletéről is. Felcsigázta az érdeklődésemet, na. Aztán tegnap az unokahúgom mesélte, hogy pont ezt a darabot olvassa, mert ebből kell majd referálnia a suliban. Szóval gyorsan bele is kezdtem!  Nincs valami jó hangulata a darabnak. Willy Loman a főhős, aki ügynök (tulajdonképpen nem derült ki, hogy micsodával ügynökösködött), már 36 éve ugyanannál a cégnél. Utazik szerte Amerikában, de egyre nehezebben keresi meg a kenyerét. Két fia, Biff és Happy éppen náluk van, a régi szobájukban. Igen gyorsan kiderül, hogy Willy kezd megbolondulni, hol a múltban van, hol a jelenben, hol egyszerre mindkettőben. Gyakran képzeli maga mellé a testvérét, Bent, aki Af...

Huh. Elég nehezen verekedtem át magamat a második köteten! Közben elolvastam még vagy három másik könyvet, kihímeztem néhány fékötőt, és meghorgoltam magamnak egy kendőt is. De végeztem, jelentem! Megtudtam mindent, amit akartam, és egy csomó olyan dolgot, ami tulajdonképpen annyira nem érdekelt. A könyv első, nagyobbik fele Marilynről szólt. Ez érdekes volt, viszonylag haladósan is ment az olvasás. Miller mintha kínosan ügyelt volna rá, hogy ne mondjon semmi rosszat sem volt feleségéről. Mégis kitűnt, hogy a házasságkötésük után  viszonylag hamar elvesztette a türelmét az ingatag lelkiállapotú Marilynnel szemben. Okolt ezért az állapotért elég sok mindent és sok mindenkit: a színésznő nehéz gyermekkorát, azt, hogy erőszakot kellett elszenvednie, a mesterét, Lee Strasberget és hatalmaskodó feleségét, Paulát is. De szerintem akkor került a legközelebb az igazsághoz, amikor a sok altatót okolta, amit felesége beszedett. Próbál úgy elmondani mindent, hogy mégse adjon ki s...

Hosszú ideig tartott, mire befejeztem Arthur Miller két kötetes memoárjának, a Kanyargó időben nek az első kötetét. Mivel nagyon terjedelmes a könyv, úgy gondoltam, hogy két részletben fogom én is bemutatni az élményeimet. Annak idején, amikor kivettem a könyvtárból, főleg Marilyn Monroe-val kötött házassága érdekelt volna. El nem tudtam képzelni, hogy ez a férfi hol, és hogyan tudta meghódítani a színésznőt?! Az első kötetben azonban még csak el sem jutunk Monroe-ig.  A könyv összességében szórakoztató volt, és ahogy már korábban is írtam, nagyon is ráillik a címe. Kanyarog ide-oda az időben. Mindig eszébe jut egy-egy odavágó sztori egy teljesen más időből, és el is meséli. Mesélni pedig tud, ezt nem lehet elvitatni Millertől. Ha nem is egy Svejk, de azért megy neki rendesen. Rengeteg apró sztorit mond el gyerekkorából, hogy hogyan változott meg minden az életükben a nagy gazdasági világválság idején, hogyan élte meg zsidóságát a nácizmus idején, amikor ők biztonságos távo...