Arthur Miller: A salemi boszorkányok
Miller drámái közül eddig még csak Az ügynök halálát olvastam, ami nagyon tetszett. Hát, A salemi boszorkányok már annyira nem jött át. Illetve hát, Miller ezt is jól megírta, csak a történet volt olyan mértékben felzaklató, hogy utáltam olvasni minden sorát.
A dráma egy megtörtént eseménysorozatot dolgoz fel, az 1692-93 között lezajlott salemi boszorkánypereket. Úgy gondolom, hogy a persorozat eleve elég drámai volt, erre tett még rá egy-két lapáttal Miller, de egyébként a periratok alapján szinte teljesen hűen ismertette az eseményeket, és a szereplőket. A témaválasztásban nyilván befolyásolta a hidegháború, a McCarthy szenátor nevéhez fűződő Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság eljárásai (amely magát Millert is érintette), a megosztott világ. Különösebben nem is kell nagy beleérző képesség, vagy a szerző életrajzának ismerete, hogy valaki ezt meglássa, mert bele is írta a dráma szövegébe, amikor vázlatosan bemutatta egy-egy szereplőjének jellemét. Mondjuk nekem ezek a részek egyáltalán nem tetszettek, meg kell mondjam.
A történet veleje tulajdonképpen az, hogy néhány kamaszlány unatkozik, egymást hülyíti, ami odáig fajul, hogy igaztalanul megvádolnak egy rakás embert Salemben (Salem Jeruzsálemről kapta a nevét egyébként), hogy boszorkány. Akiket azután butaságból, csőlátás miatt, esetleg érdekből a bíróság el is ítél. 20 embert öltek meg végül, tökéletesen feleslegesen. Közöttük az egyik férfit azért, mert felszólalt az elítéltek mellett, kimondva, hogy nem hisz a bűnösségükben. EGY ilyen ember volt. Egyszerűen döbbenetes volt az egész daráló, ahogy nem lehetett a mélységes sötétségen,vallási fanatizmuson, elszántságon és a félelmetes butaságon a józan ésszel még csak rést sem ütni.
A legnyomasztóbb élmény az volt olvasás közben, hogy tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy ilyenek vagyunk. Most is ilyenek vagyunk. A 21. században is. Hiába képzeljük, hogy felvilágosultabbak, nemesebbek és elfogadóbbak lettünk. Elítélhetjük százszor is például az inkvizíciót, vagy a salemihez hasonló puritán kérlelhetetlenséget, netán a dzsihádot, nácizmust, homofóbiát, stb, ha egyszer ugyanolyan kérlelhetetlenek vagyunk mi is azokkal szemben, akik szerintünk kirekesztők, elavult nézeteket képviselnek, vagy egyszerűen más a véleményük az életről. Ráadásul a mi korunkat még az is sújtja, hogy talán még soha nem mosódott ennyire el a határ a tények és vélemények között, mint ma.
Elgondolkodtató mű, egészen biztos vagyok benne, hogy bármely kor embere magára tudja vonatkoztatni. Ez amúgy azért nem túl jó hír, hiszen ha a 17. századi ember csakolyan volt, mint a tegnapi, a mai, és - talán nem lövök nagy bakot - a holnapi ember lesz, akkor, nos nem sok jóra számíthatunk. Ugyanakkor viszont nem érhet bennünket túl nagy meglepetés sem. Már ami az emberi természet mibenlétét illeti. Otthonosan mozoghatunk a világban.
Érdekesség, hogy újabb kutatások szerint a perek ideje körül anyarozsjárványok voltak a környéken. Az anyarozs egy gomba, amely a gabonát támadja meg. Az ilyen gabonából sütött kenyér mérgező, hallucinációkat, görcsöket okoz. Feltételezik, hogy a lányok emiatt tűntek megszállottnak. Mondjuk ez nem ad magyarázatot arra, hogy miért azokat az embereket vádolták meg, akiket.
A drámát meg is filmesítették, Daniel Day-Lewis és Winona Ryder főszereplésével. A forgatókönyvet maga Arthur Miller írta. A film és a dráma is csak magyarul Salemi boszorkányok, eredeti címe a The Crucible, ami olvasztótégelyt, vagy tűzpróbát jelent. Gondolom Miller inkább az utóbbi értelemben használta, a mccarthyzmus allegóriájaként.
A történet veleje tulajdonképpen az, hogy néhány kamaszlány unatkozik, egymást hülyíti, ami odáig fajul, hogy igaztalanul megvádolnak egy rakás embert Salemben (Salem Jeruzsálemről kapta a nevét egyébként), hogy boszorkány. Akiket azután butaságból, csőlátás miatt, esetleg érdekből a bíróság el is ítél. 20 embert öltek meg végül, tökéletesen feleslegesen. Közöttük az egyik férfit azért, mert felszólalt az elítéltek mellett, kimondva, hogy nem hisz a bűnösségükben. EGY ilyen ember volt. Egyszerűen döbbenetes volt az egész daráló, ahogy nem lehetett a mélységes sötétségen,vallási fanatizmuson, elszántságon és a félelmetes butaságon a józan ésszel még csak rést sem ütni.
A legnyomasztóbb élmény az volt olvasás közben, hogy tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy ilyenek vagyunk. Most is ilyenek vagyunk. A 21. században is. Hiába képzeljük, hogy felvilágosultabbak, nemesebbek és elfogadóbbak lettünk. Elítélhetjük százszor is például az inkvizíciót, vagy a salemihez hasonló puritán kérlelhetetlenséget, netán a dzsihádot, nácizmust, homofóbiát, stb, ha egyszer ugyanolyan kérlelhetetlenek vagyunk mi is azokkal szemben, akik szerintünk kirekesztők, elavult nézeteket képviselnek, vagy egyszerűen más a véleményük az életről. Ráadásul a mi korunkat még az is sújtja, hogy talán még soha nem mosódott ennyire el a határ a tények és vélemények között, mint ma.
Érdekesség, hogy újabb kutatások szerint a perek ideje körül anyarozsjárványok voltak a környéken. Az anyarozs egy gomba, amely a gabonát támadja meg. Az ilyen gabonából sütött kenyér mérgező, hallucinációkat, görcsöket okoz. Feltételezik, hogy a lányok emiatt tűntek megszállottnak. Mondjuk ez nem ad magyarázatot arra, hogy miért azokat az embereket vádolták meg, akiket.
A drámát meg is filmesítették, Daniel Day-Lewis és Winona Ryder főszereplésével. A forgatókönyvet maga Arthur Miller írta. A film és a dráma is csak magyarul Salemi boszorkányok, eredeti címe a The Crucible, ami olvasztótégelyt, vagy tűzpróbát jelent. Gondolom Miller inkább az utóbbi értelemben használta, a mccarthyzmus allegóriájaként.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése