Kornis Mihály: Kádár János utolsó beszéde

Rajongok a történelemért, főleg a huszadik század történelméért. Sokat olvastam diktátorokról is, és hát, Kádár János is az volt. Puha, de diktátor. Ezt a könyvet a Nagykörúton csíptem meg évekkel ezelőtt, egy kipakolós dobozban figyelt, és talán 500 forintot kértek érte. Nem volt kérdés, hogy megveszem, és szinte azonnal el is olvastam.

Mostanában elég zúzós heteim vannak, ezért szívesen fogtam kezembe ezt a kötetet újra, mert ilyen időkben nehezebben állok neki teljesen ismeretlen műveket olvasni.
Kornis Mihály könyvében megkísérelte az átlag emberek számára is elérhetővé tenni Kádár János utolsó, széteső, érthetetlennek tűnő beszédét, amit 1989 április 12-én az MSZMP KB ülésén mondott el, mindenki számára váratlanul. A könyvöz tartozik egy CD is, a beszéd hanganyagával (Ami egyébként a legnagyobb videómegosztón is meghallgatható.), de őszintén szólva én képtelen voltam végighallgatni. Szinte teljesen érthetetlen, hogy mit miért mondott Kádár, gyakran hiányoznak kulcsszavak, ráadásul nagyon lassan, öregesen beszélt az addigra minden tisztségétől megfosztott, nyugdíjazott Kádár.
Ahogy fentebb írtam, a Központi Bizottság ülésére tört be tulajdonképpen Kádár János, akit oda nem hívtak meg, akit igazából már nagyon szeretettek volna vitrinbe tenni Grószék, mivel kezdett vállalhatatlan lenni. Egyrészt, mert megöregedett, mentális problémái voltak, valamint nagyon közeledett a rendszerváltozás. 1956-ot egy államminiszter, Pozsgay Imre a rádióban nevezte "népfelkelésnek" az addig bevett "ellenforradalom" helyett. Egyszóval Kádár János kezdett rendkívül kínos lenni, hiszen rendszerének egyik alapvetése volt, hogy 1956-ban ellenforradalom volt és slussz. Valódi hatalma ugyan egy ideje nem volt, de 1989 április 12-én úgy határozott, hogy nem hagyja magát, akárhogy is, de eléri, hogy párttársai meghallgassák, amit mondani akar.
Eléggé tragikus módon már nem tudta azt elmondani, amit feltételezhetően akart. Csak ez az érthetetlen(nek tűnő), széteső hablatyolás jött ki belőle, amelyet végül Kornis Mihály tett számomra is befogadhatóvá, felfoghatóvá. Köszönet neki ezért! Bevallom, hogy soha, semmi mást nem olvastam el Kornis Mihálytól, és elég valószínű, hogy nem is fogok. De ezt a kötetet biztosan a kezembe fogom még máskor is venni.
A könyv első fele egy 2005-ös, a szerző által az Alexandra Könyvesházban elmondott szabad előadás leírt változata. Ebben a részben először arról beszélt Kornis, hogy egyáltalán miért kezdett ő el foglalkozni Kádár utolsó beszédével. Nagyon tetszett, amit elmondott. Ha valaki csak ezt a részt olvassa el a kötetből, már az megéri.

Aztán kezd bele a tulajdonképpeni "elemzésbe". Olvassa, amit Kádár mondott, kiegészíti a kimaradt szavakkal, megvilágítja, hogy milyen eseményekre, emberekre utalhatott itt Kádár és megpróbálja elemezni a mondanivalót lélektani szempontól. Itt-ott elismeri, hogy ezek csak az ő feltételezései, de nagyrészt az értő olvasással fedi fel Kádár motyorgásának lényegét. Merthogy tényleg volt értelme mindannak, amit utolsó diktátorunk elmondott, és Kornis Mihálynak sikerült is ezt kihüvelyeznie ebből a nem különösebben jó minőségű felvételből.
Örültem, hogy olvashattam ezt a könyvet, mert egy nagyon fontos időszakunk örökségével kísérelt meg szembenézni. Nem sokan teszik ezt meg, akik éltek akkor. Én ugyan csak 9 éves voltam, amikor Kádár meghalt, de olyan szülők neveletek, olyan tanároktól tanultam, olyan főnökeim voltak, akik bőven a szocializmusban szocializálódtak. Ők neveltek arra, amire, nem csak engem, hanem sok-sok kortársamat is. Nem véletlen, hogy a magyarok elégedetlenek, hogy folyamatosan a Nyugat felé kacsintgatnak, irigykednek, vágynak. Az össznépi adó- és egyéb csalás, a közvagyon nem megbecsülése, az, hogy mindenben az állambácsi gondoskodására várunk, mind-mind a szocializmus, Kádár apánk öröksége. Rengeteg honfitársunk a mai napig képtelen megérteni, hogy azért ilyen vagy olyan az országunk, mert MI ilyenek vagy olyanok vagyunk. Képtelenek felfogni, hogy az ország MI vagyunk. Ha változást akarunk, akkor nekünk kell megváltozni. Nem mondhatjuk, hogy ugyan mit ér az én aprócska tettem. Csak az én aprócska tettem ér valamit. Semmi más.
A könyvben olvasható még Kádár balladája, ami tulajdonképpen az utolsó beszéd teljes szövege, Kádárné balladája, ami pedig Kádár Jánosné Tamáska Máriával készült mindenféle interjúk szövege. A függelékbe került a Rajk László kihallgatásáról készült felvétel leirata, ahol Kádár és Farkas Mihály a kihallgatók. Tanulságos olvasmány, annyit mondhatok.
Mindenkinek szívből ajánlom a könyvet, érdemes néha elgondolkodnunk nemzeti örökségünkön...