Olvassunk együtt!

Meg sem tudnám mondani, hogy milyen régen terveztem, hogy elolvasom ezt a regényt. Sok éve, lehet, hogy egy évtizede is. Sokan ajánlották már a figyelmembe, könyvtárosként én is gyakran ajánlottam olvasóknak, de én magam csak most vettem a kezembe. Az első pár oldal után nagyon azt éreztem, hogy erősen emlékeztet Ismail Kadare Háromlyukú hídjára, amit egyszer nagy keservek árán olvastam el. Szóval itt azért egy kicsit berezeltem, hogy mi lesz, hosszú is, párbeszédek sincsenek benne... jaj.  De kár volt az aggodalom, mert tetszett a regény! Ivo Andrić Nobel-díjat is kapott érte, és nem véletlenül. A történtet Višegradban játszódik, de nem a Duna parti magyar városban, hanem a Drina partján fekvő bosnyák helységben. Itt épült fel a címben szereplő híd, az 1500-as évek közepén, amikor a vidék a törökök uralma alatt állt. Innetől kezdve követjük nyomon a híd életét egészen 1914-ig, amikor is az I. Világháború legelején felrobbantják.  A regény elég laza szövésű, nekem kicsit ...

Harmadik Márai regényem volt Az igazi , és alighanem az utolsó is. Legalábbis nem érzem most a ritmust, hogy akarnék én még olvasni tőle bármit is. Besokalltam, azt kell, hogy mondjam.  Az igazi egy szerelmi háromszög története, két nézőpontból elmesélve. Először Ilona meséli el a házasságuk történetét, hogy szerinte mi volt a gond, hogyan ment tönkre a kapcsolat és ki-mi volt Judit, a harmadik fél. A második részt Péter, a férfi filozofálja végig. Ahogy azt már Márainál megszoktam, a történet alig valamicske, és nem is igazán fontos, csak annyiban, hogy annak örve alatt jól el lehet tépelődni dolgokon. Ebben a regényben jelesül a szerelem mibenlétén, természetén, azon, hogy létezik-e az igazi. Természetesen előkerül Márai vesszőparipája is, a polgár lélektana, természete. Az ezen való lamentálás főleg a második részben harapózott el, legnagyobb bánatomra.  Nagyon szerettem volna szeretni ezt a regényt, de nem igazán ment. Zavart, hogy én tényleg kíváncsi lettem volna a házas...