Olvassunk együtt!

A tökéletes semmi-kis-könyv, amit tulajdonképpen nem volt rossz olvasni. Ám nem adott semmit, a kellemes hangulaton kívül. Mese felnőtteknek, elalvás előttre. Nem emlékszem, hogy olvastam volna valaha ilyen könyvet. A szerzőnő nem kezdő író, már 7 regénye is megjelent, amint olvasom, és A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei a negyedik. Jól érzékelhetően kissé anglomán (amúgy spanyol), a tea és az irodalmi utalások nagy rajongója a hölgy.  A történet abszolút közhelyes: romantika, barátság, kedvesség, cukiság, van minden. A főhősnő, Agnes, szép, okos, kedves. A többiek is klisések, a morcos, de aranyszívű, elvarázsolt könyvesboltos fickótól elkezdve, a jóképű, humoros hősszerelmes rendőrnyomozóig. Van itt vidám, nagyszájú barátnő, egy elhanyagolt, nyolcéves zseni, aki a könyvesboltban tölti minden idejét, bogaras, lila hajú törzsvásárló és még egy cuki kutya is. Mi kellhet még, kérdem én. Ja, egy morcos szakács a nagyszájú barátnő mellé, és egy kedves könyvkiadó, a könyvesboltos pasas mellé

Könyvklubos olvasmány volt, amelyet a szerző legnagyobb bagi rajongója, Iza ajánlott, egyben pedig a második regényem a svéd sztáríró tollából. Az elején leszögezem, hogy ugyan az Ove jobban tetszett, azért ez sem volt kutya.  Szórakoztató történet volt, könnyen olvasható, kedves, humoros és kicsit érzelmes, mint az Ove. A történet egy rablóról, egy rendőr párosról és sok reménybeli lakásvásárlóról szól, akik mind valahogyan kapcsolódnak egymáshoz. A teljes képet csak a regény végén látjuk meg, a közbülső események őszintén szólva néha elég érthetetlenek voltak a számomra. De igazából azt hiszem, hogy nem is ez volt a lényeg. Hanem az, hogy észrevegyük: mindannyian szorongunk ettől-attól, mind kereszteket hordozunk, csak az egyiké kisebb, a másiké pedig nagyobb. Mind sérülékenyek vagyunk, de azért még nem kell elbújnunk várfalak mögé, hanem érdemes kockáztatni és nyitni mások felé.  A mondanivaló némileg közhelyes volt, ugyanakkor - ahogy abban a könyvklub tagjaival is megegyeztünk - a