Murakami Haruki: A kormányzó halála I-II.
Valamilyen oknál fogva elég nehezen kezdtem bele ebbe a regénybe. Először azért tettem félre, mert csak az első kötet volt meg belőle, és izgultam, hogy hamarabb befejezem az elsőt, mint ahogy megszerzem a másodikat, és akkor, jaj mi lesz! (Ez egyébként kitűnő megérzés volt!) Aztán pedig a karantén ideje alatt kifogyott belőlem az olvashatnék. De végül természetesen csak belevágtam, és el is olvastam, hiszen akkor nem írnám most ezt a bejegyzést. Murakami Haruki nagy kedvencem. Minden eddig általam elolvasott regénye tetszett, és A kormányzó halála sem kivétel ez alól. Szeretem, hogy lassan, megfontoltan folyik az események sora, szeretem, hogy a főhős férfi, aki nyugodt és visszafogott jellem. Szeretem, hogy van egy-egy zenemű, ami minduntalan feltűnik a regényben, hogy a teljesen hétköznapi történések közé olykor-olykor misztikus események kerülnek bele. Szeretem, hogy mindig minden letisztult, nincs semmiből túl sok. A szereplők nem esznek túl sokat, nem szeretkeznek túl sokat,