Olvassunk együtt!

Már annak idején, Az élet játéka című könyv ajánlójánál elhatároztam, hogy be fogom mutatni másik nagy példaképemet is, Lord Ickenhamet. Hát, most jött el az idő! P. G. Wodehouse könyvei nagyszerűek! Mosolyogva lehet őket olvasni és végtelen derű sugárzik belőlük. Valamint néha fetrengve lehet nevetni rajtuk, de tényleg! A Dinamit bácsit egy kedves, régi-régi barátnőmtől kaptam ajándékba, amikor éppen kórházban feküdtem. Jobb ajándékot keresve se találhatott volna, mert sikeresen elterelte vele a gondolataimat a nyomoromról. Azóta pedig többször is elolvastam, és mellette még egy rakat Wodehouse könyvet.  Dinamit bácsi rendes neve Lord Ickenham, avagy Frederick Altamont Cornwallis Twistleton, avagy Fred bácsi, aki egy angol úriember. Már nem éppen fiatal, de tele van energiával. Küldetése, hogy boldogságot és fényt sugározzon maga körül. Elképesztő ötletei vannak arra nézvést, hogy hogyan lehet megoldani a legfogósabb helyzeteket is, hogyan lehet összehozni a szerelmeseket, ...

Ezt a könyvet először még kislány koromban olvastam. Elvileg ifjúsági regény lenne, de azt gondolom, hogy a felnőttek legalább annyit (ha nem többet) tanulhatnak belőle, mint a gyerekek.  A történet Pollyannáról szól, aki egy árva kislány. A messzi nyugaton élt a szüleivel, akik misszionáriusok voltak. De a szülők meghaltak, és ő hazakerült Beldingsville-be a nagynénikéjéhez, Polly nénihez, hogy ő nevelje fel. A helyzet az, hogy a misszióhoz képest Polly néni eléggé merev, úgyhogy a kapcsolat nem indul döccenőktől mentesen. Pollyanna nagyon jól megvan az emberekkel, feketékkel és fehérekkel egyaránt (A Délen vagyunk, rabszolgák, miegymás.), élvezi az életet. Polly néni kivételével mindenkinek megpróbálja megtanítani a Játékot. Neki is csak azért nem mondja el, mert a néni megtiltotta neki, hogy az édesapját szóba hozza, pedig a Játékot tőle tanulta, így inkább hallgat a dologról. A Játék lényege, hogy mindig, minden szituációban kell találni valamit, ami jó, aminek lehet örüln...