Olvassunk együtt!

Márai Sándor regénye régóta rajta volt a mindenképpen elolvasandó könyveim listáján. Most végre el is jutottam hozzá. Egy rövid regény, nincs kétszáz oldal, mégsem lehetett vele nagyon gyorsan végezni. Érdekes mű, mert a fülszövege bár elmondja a történetet, mégsem lő le semmilyen poént, mert nem maga a történet a lényeg az egészben. Ez amolyan lelki regény, tele van bölcselkedésekkel. Dióhéjban annyi a história, hogy van két fiú, Henrik és Konrád, akik gyerekkoruktól kezdve barátok. Henrik gazdag családból, Konrád szegényből jött. Együtt nőnek fel, úgy élnek, mint az ikrek, de pénzen nem osztoznak. Illetve Konrád nem fogad el semmit Henriktől, pedig az adna nagylelkűen és lelkesen bármit és bármennyit. Hogy-hogynem Konrád viszonyt kezd Henrik feleségével, ráadásul azt tervezi, hogy megöli Henriket így a barátság megszakad. 40 év után találkoznak újra, hogy tisztázzák a helyzetet, egész éjjel együtt vannak, és elvileg beszélgetnek, de valójában Henrik monológját hallgathatjuk meg.

Jó ideje készültem már olvasni valamit Grecsó Krisztiántól, aki az egyik legnépszerűbb kortárs író. Annyira kortárs, hogy csak 4 évvel idősebb, mint én. Végül erre a regényre esett a választásom, miután az egyik kedves olvasó azzal hozta vissza a könyvtárba, hogy ez az író legjobb könyve. Nagyon érdekes élmény volt olvasni. Én elég gyorsan olvasok, de ezt a könyvet nem tudtam csak úgy "ledarálni". Talán ebben az is közrejátszott, hogy sokat ugrál az időben. Egyes szám első személyben írott regényről van szó (szeretem az ilyet), és hol a saját dolgairól, hol a családjáról beszél. Hol régmúlt időkben járunk, hol pedig a jelenben. De azért is haladtam vele lassabban, mert sok emlék tolult fel bennem az olvasás közben, sokszor elkalandoztam. Főleg a regény első felében. Végeredményben egy családregényről van szó, ahol a főhős megpróbálja megmagyarázni, hogy mi befolyásolhatta a családja szerencsétlen sorsát. A hely, ahonnan származnak? Vagy a gének? A példa? De akkor hogy lehe

A könyv fülszövege szerint több, mint 20 nyelvre lefordították ezt a kedves, édes-bús történetet, amely világszerte híressé tette az orosz írónőt. Egy vékonyka kötetről van szó (nincs 100 oldal), amely szinte olvastatja magát. Végtelenül egyszerű, szinte minimalista a szövegezés, nincsenek benne nagy titkok, nincs hangulatfokozás, egyszerű és tiszta a történet. Szonyecska egy csúnya, jelentéktelen és visszahúzódó könyvtároslány, aki szó szerint a könyvekben éli első évtizedét. Folyamatosan olvas, és életében összekeverednek a valós és a kitalált személyek. Az első dolog, ami igazán ki tudta zökkenteni ebből az olvasási mámorból, az a második világháború kitörése volt, de még az óvóhely is egy könyvtár pincéjében volt, ahol heteket töltöttek el. Aztán megjelenik a könyvtárban, ahol dolgozik, Robert Viktorovics, és feleségül veszi, csak úgy ripsz-ropsz, gyakorlatilag 2 héttel a megismerkedésük után. A könyvnek Szonyecska a főhőse, de ő olyan jelentéktelennek tűnik, mintha nem is

Hamarosan író-olvasó találkozóra jön a könyvtárba Fábián Janka. Mivel eddig még nem olvastam az írónőtől semmit, most gyorsan belevágtam az egyik könyvébe, ne legyek már teljesen tájékozatlan! Ez a könyve az 1700-as években játszódik, és mint a címe is mutatja, egy boszorkány a főhőse. Na, pont emiatt nem akartam elolvasni, mert nemigen szeretem a misztikus dolgokat. De nem bántam meg, hogy belevágtam, mert egyáltalán nem olyan volt, mint azt feltételeztem. Ez egy kicsit romantikus, kicsit történelmi, szórakoztató könyv. Nem volt nehéz olvasni.  A főhősnő, Felícia, egy vörös hajú, szeplős arcú, fiatal lány, akinek a nagynénjét már rögvest a könyv elején máglyára ítélik, mint boszorkányt. Valójában persze nem volt boszorkány, legfőképpen az volt a bűne, hogy összeszűrte a levet a bíró fiával. A perrel kezdődik a könyv, ami, gondolom, teljesen hitelesen van leírva, mivelhogy a szerző eredetileg történész. Borzasztó kegyetlen dolog volt egy ilyen per, ami azt illeti. Mivel Felícia

Leltározás közben akadt a kezembe ez a gyereknevelős könyv. Általában kerülöm az ilyeneket nagy ívben, mert nem szeretem az olyan típusú könyveket, amik azt ígérik, hogy ha ezt és ezt a lépéssort követed, akkor minden klassz lesz, de ez megfogott. Keresztény szemléletű a szerző, aki gyakorló pszichológus. Családterápiákat tart, és a könyvben az esetein keresztül mutatja be a legnagyobb és leggyakoribb hibákat, amiket a szülők gyakran a legjobb szándékkal követnek el a gyereknevelés során. Midőn hazahoztam kis otthonunkba a könyvet, másnap olyan ordenáré veszekedés tört ki a két gyerekem között, hogy rögvest kézbe is kaptam. Rögtön azzal a felütéssel kezd, hogy szeressük a gyerekeinket, de egyrészt feltételek nélkül , másrészt pedig úgy, hogy ő is érezze a szeretetünket. Nem az a lényeg, hogy mindent megadjunk neki, amit csak ki tudunk sajtolni magunkból és a családi kasszából, hanem, hogy töltsünk vele időt , és beszélgessünk vele . Megemlítette még a testi kapcsolatot, az ölelé

A zenei ízlésem a parizerre hasonlít: mehet bele szinte minden, a lényeg az, hogy igazi hangszereken szóljon. A gépzenét nem szeretem. Mostanában counrtyt hallgattam sokat, mert nagyon felvidított. Vagy inkább azért, mert nagyon vidám voltam és ez illett a hangulatomhoz? Ki tudja?  Ezt a Luke Bryan számot nagyon megszerettem, feldob bármikor. Egy ilyen esős hétvége pont egy hasonló számot kíván. Szerintem.

Sylvia Plath könyvére elég régóta készülődtem lélekben. Tudtam róla, hogy nem egy vidám olvasmány, valamint, hogy a szerző a könyv megjelenése után nem sokkal öngyilkos lett. Úgyhogy vártam a kellő pillanatot, amikor annyira feldobott állapotban leszek, hogy még egy ilyen depressziós könyv sem tud kifektetni. Nos, tényleg nem volt egy fáklyás menet az olvasása! Az eleje elég átlagosan indul. A főhőse egy 19 éves lány, Esther. A helyszín pedig New York. Elég gyorsan kiderül, hogy Esther egy nagyon sikeresnek látszó fiatal nő, aki jól tanult, ösztöndíjakat nyert, és még cserébe szép is. Most pedig itt van New Yorkban, és egy menő lapnál gyakornokoskodhat, hordják szórakozni, vacsorázni, fizetik minden kiadását gyakorlatilag. Egyszóval csodálatos lehetne az élete. De mégsem az. Nem igazán lehet megérteni, hogy mi a baja, hiszen látszólag csak hisztizik. Illetve még azt sem. Nagyon fásult, semmi nem érdekli, sodródik az árral, sokszor képtelen dönteni bármiben. Akkor kezdenek durvábbr

Gárdos Péter regényét választottuk a könyvklubban az első könyvnek, amit elolvasunk. Nem túlságosan hosszú könyv, ha nekiveselkedik az ember, akár egy este is lehet vele végezni. Nekem most két este kellett hozzá. Egy nagyon bájos szerelmi történetről van szó, amelynek főhősei, Lili és Miklós nem mások, mint a szerző szülei. Különleges az ő történetük, mert levélben ismerkedtek meg. Mindketten Svédországban lábadoztak, miután túlélték a holokausztot. Miután az orvosa közölte vele, hogy legfeljebb 6 hónapot fog még élni, Miklós elhatározta, hogy feleséget keres magának, mégpedig levélben. Beszerezte az összes túlélő magyar hölgy nevét és tartózkodási helyét. Majd az életkorilag is megfelelők mindegyikének írt egy-egy levelet! (Ez több, mint 100, kézzel írott levelet jelentett!) Lili is válaszolt, több más hölggyel együtt. Végül megszerették egymást a leveleken keresztül. Találkoztak is, hatalmas erőfeszítések árán, s végül össze is házasodtak. Bájos történet volt, szinte mesébe il