Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei

Hamarosan író-olvasó találkozóra jön a könyvtárba Fábián Janka. Mivel eddig még nem olvastam az írónőtől semmit, most gyorsan belevágtam az egyik könyvébe, ne legyek már teljesen tájékozatlan!

Ez a könyve az 1700-as években játszódik, és mint a címe is mutatja, egy boszorkány a főhőse. Na, pont emiatt nem akartam elolvasni, mert nemigen szeretem a misztikus dolgokat. De nem bántam meg, hogy belevágtam, mert egyáltalán nem olyan volt, mint azt feltételeztem. Ez egy kicsit romantikus, kicsit történelmi, szórakoztató könyv. Nem volt nehéz olvasni. 

A főhősnő, Felícia, egy vörös hajú, szeplős arcú, fiatal lány, akinek a nagynénjét már rögvest a könyv elején máglyára ítélik, mint boszorkányt. Valójában persze nem volt boszorkány, legfőképpen az volt a bűne, hogy összeszűrte a levet a bíró fiával. A perrel kezdődik a könyv, ami, gondolom, teljesen hitelesen van leírva, mivelhogy a szerző eredetileg történész. Borzasztó kegyetlen dolog volt egy ilyen per, ami azt illeti. Mivel Felícia családjából való volt a boszorkány, a famíliának nem sokáig volt maradása Esztergomban, ahol éltek. Így Budára költöztek, ahol Felícia úgymond kitanulta a boszorkány mesterséget. Később férjhez ment, és Bécsben találkozunk vele újra. 

Nagyvonalakban ennyi a történet. Mindent azért nem akarok elmondani, mert akkor oda az izgalom. Tetszett a könyvben, hogy sok-sok történelmi tényt mesélt el, szórakoztató stílusban. A főhősnő mindvégig tagadta, hogy boszorkány volna. Ő csak segíteni akart a beteg embereken, magát gyógyító asszonynak nevezte. A kor, amiben játszódott, már kezdett egy kicsit kilábalni a teljes babonaságból, de még mindig veszélyes volt, ha valamely asszonyszemély túl sokat konyított a gyógyfüvekhez. Bár idegesítőnek tűnt, hogy mi minden marhaságot elhittek az emberek, és a bíróságok is (álmában megszállta őt a boszorkány, és a hátán lovagolt, megrontotta a tehenet, és az nem adott tejet, stb), ugyanakkor jól bemutatta, hogy az emberi gonoszság, vagy egyszerűen csak a rosszindulat és a babonaság milyen nagy bajt tud okozni. 

Végeredményben nem volt rossz könyv, érdekes volt a témája is, de nem ez lesz a legnagyobb kedvencem. Kicsit elnagyoltnak éreztem az egészet. Volt benne kicsi romantika, kicsit több történelem, és nagyon kevés történet. Talán majd megpróbálkozom az írónő más könyvével is.

Update:
Tegnap volt nálunk a könyvtárban Fábián Janka írónő. Nagyon közvetlen és kedves hölgy. Sokat mesélt a könyveiről, a születésük körülményeiről. Elmondta, hogy bár történelem szakon is végzett (az angol és francia mellett), mégsem tartja magát történésznek. Viszont rengeteget kutat egy-egy könyvéhez. Ennek ellenére is azt mondja, hogy számára megtisztelő, ha azt mondják, hogy a regényei történelmileg hitelesek, mert ő úgy gondolja, hogy a történelem nem egzakt tudomány, ezért már azzal is elégedett, ha hihetőnek tartják a történeteit.
Mesélt arról is, hogy hogyan kezdett írni, ami nagyon inspiráló volt a számomra. Elmondta, hogy amikor a legutóbbi pénzügyi válság során erősen megcsappant a munkája, akkor lett annyi ideje, hogy belevágjon a regényírásba, és nem maradt kifogása sem, hogy miért ne tegye. Rögvest egy trilógiát írt. (Emma-trilógia)
Konkrétan erről a könyvről (mármint Az utolsó boszorkány történeteiről) azt mondta, hogy ez egy novellafüzér, nem regény. Őszinte leszek: nem jöttem rá, hogy ez nem regény. Lehet, hogy ez volt a baj. :) Úgy határoztam, hogy olvasok még tőle mást is, nevezetesen a Koszorúfonat és a Búzavirág című könyveket. Ezek összefüggenek egymással, és gondoltam adok még egy esélyt, hogy a könyveit is megszeressem, ennek a nagyon szimpatikus hölgynek.