Olvassunk együtt!

Uh, de jó volt olvasni ezt a könyvet! Egy lenyűgző tudós nagyon jól megírt életrajza A természet feltalálója . Ezúttal, úgy gondolom, hogy nyugodtan lehet hinni a könyvre aggatott számtalan díjnak. Tényleg megérte elolvasni és másnak is szívesen ajánlom.  Alexander von Humboldt nem volt számomra teljesen ismeretlen. Pár évvel ezelőtt olvastam Daniel Kehlmanntól A világ fölmérését , amely regényes formában foglalkozott Humboldt és Gauss életével. Azt a könyvet is nagyon szerettem, amúgy. Egyszóval már volt fogalmam róla, hogy nagyjából kicsoda is volt von Humboldt, de Andrea Wulf könyve hozta a 18. század egyik (ha nem a legnagyobb) tudósát igazán közel hozzám. Az életrajz természetesen szépen végigvisz Humboldt életén, a kissé magányos gyermekkortól elkezdve a kalandvágyó ifjúságon át a nagyon intenzív és mozgékony felnőtt éveken keresztül a még mindig elképesztően tevékeny időskoráig. Elkísérjük Alexandert legnagyobb utazására Dél-Amerikába, vele együtt szenvedünk a tengeri betegségtő

*mármint asztrofizikai szempontból. Egy újabb ismeretterjesztő könyv olyan témában, ami nagyon érdekel, de amihez nagyon nem értek. Viszont Katie Mack a teljesen laikusok számára is érthető módon magyarázta el, hogy milyen szcenáriók vannak forgalomban momentán az univerzum végéről.  Merthogy az egész könyv arról szól, hogy hogyan fog kimúlni az egész mindenség. Több lehetőség is van, elkezdve a nagy reccstől, a hőhalálon át a vákuumromláson keresztül a ciklikusan elpusztuló univerzumig. Megspékelve a nagy szakadással, ami az én személyes kedvencem  volt (ahogy az entrópiáról szóló részek is).  A könyvben Mack minden lehetőséget részletesen kifejt, egy-egy izgalmas és olvasmányos fejezetben. Nagyon közérthetően igyekszik fogalmazni, és nagyrészt sikerül is neki, de azért volt, amit nem értettem meg. Főleg a sokdimenziós univerzumba, illetve a sötét energiába tört bele a bicskám. Vagyis ezek megértésébe. Nagyon tetszett, hogy nem állította, hogy a tudósok biztosan meg tudják mondani a

Hadfield ezredes űrhajóskönyve már a harmadik ilyen könyv, amit olvastam ( Egy év az űrben és Csillagközi kérdezz-felelek  ) ebben a témában. Ez volt a három közül az, ami a legkevésbé tetszett. De ez csak a másik kettővel való összehasonlításban számít, mert amúgy ez is egy nagyon érdekes és izgalmas könyv az űrhajós létről, ha szólóban vizsgáljuk.  Hadfield ezredes tapasztalt űrhajós, aki kanadai állampolgársága ellenére is NASA alkalmazott lett, és többször is kijutott az űrbe, illetve az ISS-re. Hasonlóan Scott Kelly-hez, Hadfield is a gyerekkorából indította a könyvet. Hogyan ébredet fel benne a vágy az űr iránt, mik voltak az első lépések afelé, hogy egyszer űrhajós lehessen. Chris kifejezetten céltudatosnak tűnt, mindent annak rendeltelt alá, amiről még kisgyerekként kezdett álmodozni. Nem voltak kisiklásai, eltévelyedései; folyamatosan haladt a célja felé. Nekem kicsit robotisztikusnak is tűnt emiatt.  Sokat írt arról, hogy a tehetség nem elég ahhoz, hogy az ember jó űrhajós l