Olvassunk együtt!

Ez a könyv nem egy regény, hanem egy Sztálin rémuralmáról szóló, igencsak terjedelmes és nagyon megterhelő tanulmánykötet.  Olvasmányos annak ellenére is, hogy tudományos igénnyel lett megírva. A szerző az előszóban elmondja, hogy ez a kötet úgy keletkezett, hogy felkérték, dolgozza át saját, 2003-ban írt könyvét, aminek A vörös terror, a sztálinizmus története volt a címe. A munka során derült ki a számára, hogy már nem így írná meg a könyvét, annyira átdolgozná szíve szerint, hogy inkább írt egy új könyvet. Az új kötet, vagyis a Felperzselt föld alapvetése az lett, hogy a sztálinizmus azért volt olyan rettenetesen kegyetlen, mert maga Sztálin az volt. Tőle származott a kegyetlenkedés, nem pedig abból, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás, és a diktatúra sajátosságaként, kegyetlen lett a világ. Nem. Sztálin volt kegyetlen, gyilkos és elvetemült gazember, és a sztálini rendszer azért volt maga is ilyen kegyetlen, mert Sztálin NEM engedte ki a kezéből a gyeplőt.  A könyvben Szt

Ezt a könyvet először még kislány koromban olvastam. Elvileg ifjúsági regény lenne, de azt gondolom, hogy a felnőttek legalább annyit (ha nem többet) tanulhatnak belőle, mint a gyerekek.  A történet Pollyannáról szól, aki egy árva kislány. A messzi nyugaton élt a szüleivel, akik misszionáriusok voltak. De a szülők meghaltak, és ő hazakerült Beldingsville-be a nagynénikéjéhez, Polly nénihez, hogy ő nevelje fel. A helyzet az, hogy a misszióhoz képest Polly néni eléggé merev, úgyhogy a kapcsolat nem indul döccenőktől mentesen. Pollyanna nagyon jól megvan az emberekkel, feketékkel és fehérekkel egyaránt (A Délen vagyunk, rabszolgák, miegymás.), élvezi az életet. Polly néni kivételével mindenkinek megpróbálja megtanítani a Játékot. Neki is csak azért nem mondja el, mert a néni megtiltotta neki, hogy az édesapját szóba hozza, pedig a Játékot tőle tanulta, így inkább hallgat a dologról. A Játék lényege, hogy mindig, minden szituációban kell találni valamit, ami jó, aminek lehet örülni. E

Mit is írhatnék erről a regényről? Tömören és röviden annyit, hogy nagyon jó volt, élvezet volt olvasni ezt a mesét, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Nade ez így még elég harmatos. Szóval először is, a regény születéséről ejtenék pár szót, mert azt sem hétköznapi történet ám! Bulgakov eleve 12 évig írta a könyvet, ami persze nem egyedülálló, főleg egy ilyen terjedelmű regény esetén. De ezalatt a 12 év alatt többször is megsemmisítette, (elégette) és újraírta, emlékezetből! Valahogy ez a könyv mindenképpen meg akart születni... (És tudjuk azt is a könyvből, hogy "kézirat nem ég el" ). Elvileg 5 változatot tartanak számon az életmű kutatói, és amit olvashatunk az nem biztos, hogy az író szerint is a legjobb lenne. Bulgakov már beteg volt a regény írásának vége felé, meg is vakult, úgyhogy hűséges feleségének diktálta a maradékot. Nem marad már ideje arra sem, hogy tisztázza, szerkessze a művet. Van egyébként vége, utószava is a könyvnek, de maradt benne néhány elég felt