Olvassunk együtt!

Könyvklubos olvasmány volt ez a spanyol regény. Őszintén szólva eléggé vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban. Először azt a sommás ítéletet hoztam róla, hogy vacak volt. De később felülvizsgáltam a véleményemet, és arra jutottam, hogy nem volt vacak a könyv, csak én nem olvastam jókor. Ráadásul sietnem is kellett vele, mert túl kevés időm maradt a klubig. Mindössze 3 nap alatt daráltam le, ami az oldalszám alapján nem kevés idő, de ez a regény nem egy gyorsan olvasható valami.  Az egész sztori elmesélhető lett volna egy, vagy maximum két mondatban, és valójában engem annyira nem is villanyozott fel. De szerintem a szerző nem is izgalmasra tervezte művét, sokkal inkább elgondolkodtatóra. Olyan volt ez a regény, mint, amikor szómenése van valakinek. Marías beszélt, beszélt, elkalandozott, abból is elkalandozott, majd visszaugrott két lépcsővel alább és újra kezdte az egészet. Néha hihetetlenül nehezen tudtam követni, elfelejtettem, hogy honnan is indultunk el, miről is van végeredménybe

Egész véletlenül került hozzám A hullaégető című cseh regény. Nem állt szándékomban ilyesmit olvasni, a szerző nevét pedig még soha nem hallottam. De a kollégám ajánlotta, viszonylag rövidnek is tűnt, gondoltam belevágok.  Összességében azt mondhatom, megérte elolvasni. Az ismertető szerint "pszihológiai horror" a műfaja, ami végeredményben igaz is rá, habár nem folyik benne vér. A főszereplő  Kopfrkingl úr, aki az egyik prágai krematóriumban dolgozik. Feladata a koporsók irányítása a kemencékbe, és a hőfokok ellenőrzése.  Kopfrkingl úr egy teljesen hétköznapinak tűnő ember, családja van, felesége és két szép gyereke. Ugyanakkor valahogy bizarr jelenség is ez a  Kopfrkingl úr. Túl tökéletes, túl jó, túl kiegyensúlyozott, túl szabálykövető. Ilyen ember valójában nincs, és emiatt  Kopfrkingl úr igazából ijesztő is.  A regény hangulata végig baljós, sejteni lehet, hogy lesz itt még egy és más. Főként, mivel a történelmi szituáció a Harmadik Birodalom által a cseh szudéta vidék

Méhes György írásaihoz eddig még nem volt szerencsém, pedig már régóta szemeztem a könyveivel. Most könyvklubos olvasmányként vettem magamhoz a Szép szerelmek krónikáját . Nagyon jót szórakoztam olvasás közben.  A történet úgy folyik, mint egy kellemes mese. Könnyen olvasható, nem kíván megerőltetett figyelmet az embertől és nem is fogjuk lerágni a körmünket az izgalomtól. Méhes György ezen írásával a szüleinek kívánt emléket állítani. Sárkány Ilona és Méhes Elek megismerkedését, házasságát, életét követhetjük nyomon a regény lapjain, de mellékszálként elmeséli egy-két nagynéni, a nagyszülők és néhány családi barát házasságának történetét is. Így van értelme a címben szereplő többesszámnak.  A Méhes és a Sárkány família is Erdélyben élt, Kolozsvár és Székelyudvarhely a központ, de persze számos helyszínt megismerünk a könyvben. Ilon és Elek szerelme közvetlenül az első világháborút megelőző időszakban szökken szárba. A hangulat, amelyet Méhes György megfestett egészen elbűvölő. Nagyon