Olvassunk együtt!

100 éve el akarom már olvasni ezt a regényt, de sokáig kellett várni rá, hogy újra kiadják. Végül sikerült megrendelnem a könyvtár számára, és nem kevés idő múlva hazahoztam és elolvastam.  Azt írja a fülszöveg, hogy 40 nyelvre fordították le, és nagyon népszerű könyv. Alcíme pedig ez: Egy gyilkos története. Őszintén szólva elég felfokozott várakozással kezdtem bele az olvasásba. A helyzet pedig az, hogy nem tudta megütni azt a színvonalat, amit én látatlanban is neki tulajdonítottam.  Azt nem állítom, hogy nem tetszett a könyv, de teljesen  másra számítottam. Sokkal borzongatóbbra, sokkal kegyetlenebbre, netán horrorisztikusra , mint ahogy azt a fülszöveg mondotta. De ez a regény nem ilyen volt. Különös hangulatú, olykor pedig undorító volt, de ennyi. Azt hittem, hogy nagyobb hatást fog rám gyakorolni.  A történet dióhéjban annyi, hogy Jean-Baptiste Grenouille szeretné megalkotni a tökéletes parfümöt, amely viselőjét ellenállhatatlanná, rajongva szeretetté teszi. Gr...

Az Új Ember című újságban olvastam egy ajánlót erről a könyvről, és rögtön elhatároztam, hogy mindenképpen el fogom olvasni egyszer. Talán egy hét sem telt el ezután, hogy könyvesbolt környékére vetődtem, s meg is vettem a kötetet. Elolvasni viszont már nem ment olyan gyorsan. A feléig viszonylag hamar eljutottam, utána viszont egy kicsit megfeneklettem az üggyel, ki tudja miért. Collins nem most írta meg a könyvet, hanem már 2006-ban. Nem is értem, hogy miért nem adták ki eddig magyarul. Vagyis talán értem. Collins nem tartozik a formabontó tudósok közé, akik az egész eddigi világképünket meg akarnák változtatni elképesztő elméleteikkel, és még egy tolószéke sincs, hogy sajnáljuk. Sőt, a fizimiskája sem egy őrült zsenié. Tökéletesen átlagos, orvos feje van. A könyv nagyon jó! Alapos, alátámasztott és tudományos. Nem fél attól, hogy egy-egy elméletet alaposan körbejárjon, akkor sem, ha a "saját" elméletéről van szó. Vérbeli tudósként bemutatja a kritikákat is a saját elk...

Nagyon ritkán lehet olvasni jó keresztény regényeket. Persze van egy-két klasszikus darab, mint például a Quo Vadis Sienkiewicz-től, vagy az És lámpást adott kezembe az Úr Aldrichtól, de sok olyanba futottam bele, amit nem is tudtam elolvasni.  Rivers könyve modern(ebb) darab, és szerintem jó. Nem egy aztamindenit, de azért jó. Romantikába ágyazott keresztény mondanivalója van, s lehet belőle tanulni. Például a párkapcsolatokról, vagy arról, hogy hogyan lássuk meg a saját viselkedésünkben a rosszat. Mert sokszor azt gondoljuk, hogy csak a másik hibázik, mi minden bizonnyal tökéletesek vagyunk. Pont ma olvastam egy idézetet Loyolai Szent Ignáctól: "Óvakodj attól, hogy bárki cselekedetét elítéld. Vedd figyelembe felebarátod szándékát, amely gyakran őszinte és ártatlan, habár cselekedete külsőre gyakran rossznak tűnik." A regény két idősíkon mozog. A fősodor a jelenben játszódik, egy házasság válságáról szól. Sierra és Alex kapcsolata idillinek látszik, majd fokozatosan...