Patrick Süskind: A parfüm

100 éve el akarom már olvasni ezt a regényt, de sokáig kellett várni rá, hogy újra kiadják. Végül sikerült megrendelnem a könyvtár számára, és nem kevés idő múlva hazahoztam és elolvastam. 

Azt írja a fülszöveg, hogy 40 nyelvre fordították le, és nagyon népszerű könyv. Alcíme pedig ez: Egy gyilkos története. Őszintén szólva elég felfokozott várakozással kezdtem bele az olvasásba. A helyzet pedig az, hogy nem tudta megütni azt a színvonalat, amit én látatlanban is neki tulajdonítottam. 

Azt nem állítom, hogy nem tetszett a könyv, de teljesen másra számítottam. Sokkal borzongatóbbra, sokkal kegyetlenebbre, netán horrorisztikusra, mint ahogy azt a fülszöveg mondotta. De ez a regény nem ilyen volt. Különös hangulatú, olykor pedig undorító volt, de ennyi. Azt hittem, hogy nagyobb hatást fog rám gyakorolni. 

A történet dióhéjban annyi, hogy Jean-Baptiste Grenouille szeretné megalkotni a tökéletes parfümöt, amely viselőjét ellenállhatatlanná, rajongva szeretetté teszi. Grenouille szag nélkül született, emiatt gyakorlatilag észrevétlen a többi ember számára, pedig amúgy a leírás szerint elég feltűnően ronda és jellegzetesen torz egy fickó volt. Nem csak a szagtalansága és csúnyasága tette őt különlegessé, hanem az is, hogy minden illatot érzett, a legkisebb koncentrációban is. Bármit elő is tudott állítani, ha volt hozzá alapanyag, kiváló parfümkészítő volt, amíg el nem unta. Ő nem egyszerűen jó illatokat szeretett volna készíteni, hanem a legjobbat a világ illatai közül. Ez - némi gyilkosság árán - sikerült is neki. Övé lett a parfüm, aminek senki nem tud ellenállni, ami a viselőjét veszedelmesen vonzóvá tudja tenni az emberek számára.

A regény tele van bizarr részletekkel, hihetetlen eseményekkel, gyomorforgató szagokkal. A hangulata különleges és baljóslatú volt, de a történések elmaradtak a várakozásaimtól. Valahogy többre számítottottam, valami váratlanra. Azt hiszem, hogy valójában itt nem is egy sztorit akart elmesélni Süskind, hanem inkább filozofált azon, hogy mitől ember az ember. Grenouille egyértelműen kívül állt a társadalmon, csak is saját magát viselte el maga mellett, legalábbis azt hitte egy ideig, hogy elég lesz ő magának. De végül nem bírta tovább a magányt, csakhogy ambivalens érzései voltak. Vágyta és gyűlölte az emberek társaságát, ráadásul kirekesztette a társadalom, mert szagalan és undorító volt, így jutott arra, hogy szerez magának szagot, mégpedig a világ legjobbját. Megszerezte és ez lett a veszte. 

"Ebben a pillanatban élte át élete legnagyobb diadalát. És ez a diadal szörnyű volt."