Olvassunk együtt!

Amikor megláttam a könyvtárban ezt a könyvet, rögvest felmarkoltam, pusztán a borítója miatt. Aztán láttam csak, hogy mi is ez. Egy krimi, amit Chris Hadfield űrhajós írt! Nagyon felvillanyozódtam a lehetőségtől, hogy olvashatok valamit ismét tőle, mert az Egy űrhajós tanácsai földlakóknak nagy kedvencem volt.  Pár nap alatt végeztem is a regénnyel és azt mondhatom, hogy elég szórakoztató volt. A krimi része nem volt valami furmányos, már a közepén tudtam, hogy ki is a "szotyi a motyóban". A szereplők sem voltak túl kidolgozottak, ami azt illeti. Chris Hadfield nem igazán jól oldotta meg ezt a krimit, dehát ő Chris Hadfield! Szóval megbocsátottam neki. Meg azért is, mert minden technikai leírás és űrutazási sztori igaz volt, és ezeket látható izgalommal osztotta meg az olvasókkal. Lehet, hogy a szerelmi szál suta és kidolgozatlan volt, de szinte meg lehetett tanulni holdjárót vezetni a könyv alapján, vagy esetleg kisrepülőgépet.  Tudom, hogy Chris mindent valóban tapasztalat...

Oh, mit is mondjak? 500 oldalas krimi! Az ég szeremére, még J.K. Rowling se tudtott izgalmasan megírni egy ilyen terjedelmű krimit, nem hogy egy elsőkönyves, no-name szerző (dr. Szőcs Ferenc van az írói álnév mögött, amúgy.)! Nem tetszett.  Mivel végig olvastam, sejthető, hogy volt valami nyomós okom erre a tettre. Úgy volt, hogy vendégül fogjuk látni a szerzőt a könyvklub születésnapi alkalmán, de ez végül, dr. Szőcs Ferenc betegsége miatt elmaradt, amit egyébként őszintén sajnáltam. De a regényt addigra már nagy nehezen kivégeztem. Mi nem tetszett benne? Nagyjából semmi. Hosszú volt és sokszor unalmas, túlírt és modoros. Ráadásul kb a felénél rájöttem, hogy ki a hunyó. Az indíték számomra nevetséges volt, és néhány logikai bakugrást is észrevettem olvasás közben. A főszereplő nekem nem volt szimpatikus, amolyan tapló James Bond-féle figura, némi coelhós bölcselkedéssel megáldva. Idegesített, nem csak Báthory Ferenc (a főszimatoló neve) alakja, de az is, hogy a szerző elképesztő m...

Ez most egy antiajánló lesz, még úgy is, hogy én magam egy nap alatt elolvastam a könyvet. Daniel Kalla műve egy, mondjuk talán, orvos-krimi. Legalábbis Robin Cook-hoz hasonlítják a borítón. Sőt, Lee Child (Akinek a munkásságáról egyébként csak annyit tudok, hogy durván sokat ír.) szerint "oldalról oldalra tökéletes!". Na. Azért. A történet veleje az, hogy 2019-ben kitör a pestis Genovában, mégpedig vélhetőleg valaki elszabadította, nem csak úgy "véletlenül" terjed a halálos kór. Kiderül, hogy leromboltak egy ősi kolostort, a helyére pedig luxuslakásokat szándékoznak építeni. És hát persze erre a kolostorra utal a cím, A kolostor átka. Természetesen vannak orvosok a történetben, egy csinos nő, több jóképű orvos, vészjósló kinézetű szerzetes, titokzatoskodó apát, minden ami kell. A fertőzöttek hullanak, mint a legyek, szörnyű kínok között lehelve ki lelküket, gyakorlatilag menthetetlenül. Hogy pedig még jobban átéljük a borzalmakat, gyerekek, kismamák és menyass...

Nem vagyon egy nagy krimi olvasó, de nem bántam meg, hogy belevágtam Bussi könyvébe. Szóval, sok krimit eleve nem olvastam, de ilyet meg egyet sem. A Fekete vízililiomok nem egy feszes történetű írás, sokkal inkább egy szétfolyó, elmosódó valami, ami kevéssé emlékeztet a megszokott detektív regényekre. Ebben az esetben lehet adni a fülszövegre, ami azt állítja, hogy "rejtélyes és lenyűgöző impresszionista festmény ez a könyv, amelyhez hiába lépünk közelebb. Üzenete csak akkor tárul fel, ha kellő távolságból szemléljük a homályos színfoltokat." (Mondjuk nem egy thiller, pedig ezt is lehet olvasni a borítón.)  Az események Giverny falujában játszódnak, amelyről a műértők valószínűleg azonnal tudják, hogy miről híres. Nos, én nem tartoztam ezek közé a műértők közé, szóval nekem segítettek a könyv népnevelő részei, és persze a google. Tehát: Giverny az impresszionisták mekkája, a hely, ahol Claude Monet utolsó kb 30 évét vízililiomok festésével töltötte, egy valódi kis ékszerd...

A könyvklubban választottuk Kondor Vilmos krimijét, habár én már régóta készülődtem az olvasásra. Egyedül az tartott vissza tőle, hogy mindenki el volt ragadtatva tőle, hogy film is készült belőle, hogy a kritikák szuperlatívuszokban beszéltek róla és hogy lassan folyóméterben lehet mérni Kondor Vilmos munkásságát. Egyszóval annyira azért nem bíztam benne, hogy tetszene nekem ez a krimi. Pedig.  2 nap alatt elolvastam a könyvet és határozottan jónak találtam. Mondhatnám: egy élmény volt olvasni. Ami nagyon tetszett: a nyelvezete, a leírásai, az egyszerű stílusa, a történetszövése, az izgalmak, a korrajz. Ja, és Krisztina. Ő nagyon belopta magát a szívembe. Szóval minden tetszett, ahogyan azt Betti és Laci előre megjósolta. Próbálom összeszedni, hogy mi volt, ami a leginkább megfogott. Engem általában a könyvek stílusa tud elvarázsolni, az, hogy hogyan, milyen szavakkal, szófordulatokkal ír az író, nem pedig a szorosan vett történet. (Természetesen érdekel a történet is , de ...