Daniel Kalla: A kolostor átka

Ez most egy antiajánló lesz, még úgy is, hogy én magam egy nap alatt elolvastam a könyvet. Daniel Kalla műve egy, mondjuk talán, orvos-krimi. Legalábbis Robin Cook-hoz hasonlítják a borítón. Sőt, Lee Child (Akinek a munkásságáról egyébként csak annyit tudok, hogy durván sokat ír.) szerint "oldalról oldalra tökéletes!". Na. Azért.
A történet veleje az, hogy 2019-ben kitör a pestis Genovában, mégpedig vélhetőleg valaki elszabadította, nem csak úgy "véletlenül" terjed a halálos kór. Kiderül, hogy leromboltak egy ősi kolostort, a helyére pedig luxuslakásokat szándékoznak építeni. És hát persze erre a kolostorra utal a cím, A kolostor átka. Természetesen vannak orvosok a történetben, egy csinos nő, több jóképű orvos, vészjósló kinézetű szerzetes, titokzatoskodó apát, minden ami kell. A fertőzöttek hullanak, mint a legyek, szörnyű kínok között lehelve ki lelküket, gyakorlatilag menthetetlenül. Hogy pedig még jobban átéljük a borzalmakat, gyerekek, kismamák és menyasszonyok is áldozatául esnek a fekete halálnak. A szerző szándéka szerint párhuzamot kell vonnunk a múltbéli nagy pestis járványok és a jelenlegi között, ezért 2019-ben a muszlimokat kezdi a buta népség teljesen értelmetlenül okolni a jáványért, ahogy annak idején a zsidókkal tették. Végül természetesen minden jó lesz, és biztosan nem spoilerezek, ha az mondom, hogy nem fog kihalni Európa fél lakossága egy újabb nagy pestisjárványban. Merthogy ez egy krimi, nem pedig valami posztapokaliptikus túlélőregény.
A könyv egyik részében egy 1348-ból származó naplót olvashatunk, amelyet Rafael Pasqua doktor írt a nagy pestisjárványról. Ez volt a könyv csúcspontja, ha szabad ilyet mondanom. Ebből is ki lehetett volna még csiholni ezt-azt, de összességében eléggé jó volt ez a naplós rész.
A többi... Silány, annyit mondhatok. Egyrészt maga az írás is pocsék volt, unalmas, egysíkú, vállalhatatlanul bábszerű szereplőkkel. De a történetből adódó lehetőségeket sem használta ki a szerző. Pedig volt rá 400 oldala! Mégis nagyon érdektelenre sikeredett az egész. Igazából nem is tudom, hogy mire ment el az a sok oldal, mert nem tudtunk meg szinte semmit például a szereplőkről. Jó, annyit nagyon a szánkba rágott Kalla, hogy a női főszereplőnek, Alanának, folyton kiugrik a válla, amely fáj neki, de simán vissza tudja tenni magának. De hogy miért jön össze az egyik pasival, a másikkal meg nem, az például totál rejtélyes volt nekem. Sőt, az is, hogy miért jött össze bármelyikkel is, amikor arra nem volt ideje, hogy megmossa a fogát, annyira pörögtek az események. Nade, lépjünk túl ezen!
Inkább azt magyarázná meg nekem valaki, hogy végeredményben most akkor tényleg cirka 600 évig élt a kolostor alatt egy patkánykolónia? Mert ez van sugallva, de valóban csak sugallva. A végére annyira ráment Kalla az akcióra, hogy valahogy elfeleljtette rendesen kifejteni, hogy hogy is volt ez a dolog a pestis elterjesztésével, vagy a kolostor átkával. De persze, lehet, hogy én voltam már túlságosan is enervált hozzá, hogy felfogjam a lényeget. A történet elég hipp-hopp befejeződik, nem bántam volna itt sem egy kicsit cizelláltabb megoldást.
Szerintem a fordító sem volt a helyzet magaslatán, gyakran voltak fura mondatok, néha pont mintha az ellenkezőjét mondta volna egy-egy szereplő annak, amit akart. El kell mondanom azt is, hogy a borító botrányosan vacak, és érthetetlen elem rajta mind a fecskendő, mind pegig a jézusosan lelógó, véres lábak. A szerzetes és a szanaszét freccsent vércseppek rendben vannak.
Hogy miért olvastam el mégis a könyvet? Egy fertőzés, ami Olaszországból indul, rémlik már? Ezekben a koronavírusos időkben ötletesnek tűnt elolvasni egy ilyen könyvet. Ráadásul pestis, rejtély, misztikum, ez nekem való(nak tűnt). Hát, sajnos nem volt jó választás.

"Az egyébként barátságos helyiek kevésbé hajlandók puszit adni, megölelni egymást, vagy kezet fogni. A legfeltűnőbb jelzés azonban az, hogy sokan viselnek maszkot az utcán, amely gyakori látvány Sanghajban, de igencsak szokatlan Olaszországban."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kornis Mihály: Kádár János utolsó beszéde

Philip Zimbardo-Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat Hova lettek a férfiak?

John Williams: Stoner