Olvassunk együtt!

Uh, de jó volt olvasni ezt a könyvet! Egy lenyűgző tudós nagyon jól megírt életrajza A természet feltalálója . Ezúttal, úgy gondolom, hogy nyugodtan lehet hinni a könyvre aggatott számtalan díjnak. Tényleg megérte elolvasni és másnak is szívesen ajánlom.  Alexander von Humboldt nem volt számomra teljesen ismeretlen. Pár évvel ezelőtt olvastam Daniel Kehlmanntól A világ fölmérését , amely regényes formában foglalkozott Humboldt és Gauss életével. Azt a könyvet is nagyon szerettem, amúgy. Egyszóval már volt fogalmam róla, hogy nagyjából kicsoda is volt von Humboldt, de Andrea Wulf könyve hozta a 18. század egyik (ha nem a legnagyobb) tudósát igazán közel hozzám. Az életrajz természetesen szépen végigvisz Humboldt életén, a kissé magányos gyermekkortól elkezdve a kalandvágyó ifjúságon át a nagyon intenzív és mozgékony felnőtt éveken keresztül a még mindig elképesztően tevékeny időskoráig. Elkísérjük Alexandert legnagyobb utazására Dél-Amerikába, vele együtt szenvedünk a tengeri betegs...

*mármint asztrofizikai szempontból. Egy újabb ismeretterjesztő könyv olyan témában, ami nagyon érdekel, de amihez nagyon nem értek. Viszont Katie Mack a teljesen laikusok számára is érthető módon magyarázta el, hogy milyen szcenáriók vannak forgalomban momentán az univerzum végéről.  Merthogy az egész könyv arról szól, hogy hogyan fog kimúlni az egész mindenség. Több lehetőség is van, elkezdve a nagy reccstől, a hőhalálon át a vákuumromláson keresztül a ciklikusan elpusztuló univerzumig. Megspékelve a nagy szakadással, ami az én személyes kedvencem  volt (ahogy az entrópiáról szóló részek is).  A könyvben Mack minden lehetőséget részletesen kifejt, egy-egy izgalmas és olvasmányos fejezetben. Nagyon közérthetően igyekszik fogalmazni, és nagyrészt sikerül is neki, de azért volt, amit nem értettem meg. Főleg a sokdimenziós univerzumba, illetve a sötét energiába tört bele a bicskám. Vagyis ezek megértésébe. Nagyon tetszett, hogy nem állította, hogy a tudósok biztosan meg tud...

Hadfield ezredes űrhajóskönyve már a harmadik ilyen könyv, amit olvastam ( Egy év az űrben és Csillagközi kérdezz-felelek  ) ebben a témában. Ez volt a három közül az, ami a legkevésbé tetszett. De ez csak a másik kettővel való összehasonlításban számít, mert amúgy ez is egy nagyon érdekes és izgalmas könyv az űrhajós létről, ha szólóban vizsgáljuk.  Hadfield ezredes tapasztalt űrhajós, aki kanadai állampolgársága ellenére is NASA alkalmazott lett, és többször is kijutott az űrbe, illetve az ISS-re. Hasonlóan Scott Kelly-hez, Hadfield is a gyerekkorából indította a könyvet. Hogyan ébredet fel benne a vágy az űr iránt, mik voltak az első lépések afelé, hogy egyszer űrhajós lehessen. Chris kifejezetten céltudatosnak tűnt, mindent annak rendeltelt alá, amiről még kisgyerekként kezdett álmodozni. Nem voltak kisiklásai, eltévelyedései; folyamatosan haladt a célja felé. Nekem kicsit robotisztikusnak is tűnt emiatt.  Sokat írt arról, hogy a tehetség nem elég ahhoz, hogy az embe...

Kolléganőm ajánlotta figyelmembe Mr. Diamond könyveit. A harmadik csimpánz volt az első, amit elolvastam kínálatból, de alighanem fogok még mást is levenni a polcról az amerikai tudóstól. Jared Diamond eredetileg biokémikus, de az idők során az ornitológia, a geográfia és a történelem területein is szerzett szakképesítést és tudást.  A harmadik csimpánz című könyv az egyik legnépszerűbb írása. Nem egy mai darab ugyan, 1992-ben írta meg, de egyáltalán nem tűnik idejét múltnak, vagy korszerűtlennek. A kiinduló gondolat már a fülszövegben is le van írva, miszerint mi, emberek közelebbi rokonságban állunk a közönséges- és a törpe csimpánzzal, mint azok a gorillával, vagy az orángutánnal. DNS-ünk mindössze 1,6 %-ban különbözik a két említett csimpánz DNS-től, ami valljuk meg, vajmi kevés. Mondhatni majmok vagyunk mi is, csak kevesebb a szőrünk. A későbbiekben Mr. Diamond rávilágít arra, hogy a tipikusan emberi tulajdonságoknak tartott dolgoknak igenis van állati előfutára, vagy példája...

Hosszú ideig ült a várólistámon ez a kötet. A megvásárlását egyre csak halogattam, aztán végül a könyvtárból kölcsönöztem ki, de lehet, hogy érdemes lenne meg is venni, mert nagyon tetszett, kifejezetten újraolvasós könyv.  A mű tényleg majdnem mindenről szól, ami a tudományban előkerült az évszázadok során. Olvashatunk arról, hogy hogyan határozták meg a Föld helyzetét a világmindenségben, hogyan futott fel az őslénytan tudománya, hogyan ismerték fel, hogy  minden parányi dolgokból, atomokból áll, és hogyan jutottak még tovább. Szó van a biológia eredményeiről is és egyáltalán, mindenről. Ráadásul mindenről elbővölően humorosan és érdekesen ír a szerző. Ő maga egyébként nem tudós, hanem újságíró és író, aki azonban nagyon alaposan tájékozódott minden témában, amelyről írt. És, ami a legfontosabb, el is tudja mondani nekünk mindazt, amit megtudott a valódi tudósoktól. Ami nem kis teljesítmény ám! Mert például könnyű lehet bemutatni az őslénytan eredéményeit a laikusoknak, de a...

Hát. Ha gimis koromban került volna a kezembe ez, vagy egy ehhez hasonló könyv a fizikáról, akkor talán nem lennék ennyire reménytelenül buta belőle. Rovelli könyvecskéje rövid, tömör, lelkes. Úgy képes megírni a modern fizika legfontosabb elméleteinek leckéit, hogy még én is megértem őket, pedig nem véletlenül irkálok könyvismertetőket egy blogra, és nem pedig tudományos értekezéseket mondjuk a kvarkokról. Egyszóval Rovelli közérthető. Ezen kívül rendkívül lelkes is a szakmája iránt (elméleti fizikus), és ez a lelkesedés süt a könyve soraiból is. Szeretné, ha nem lennénk ennyire tájékozatlanok, ha sikerülne nekünk, laikusoknak is megmutatni, hogy a fizika tulajdonképpen mennyire szép dolog is. És tényleg az, ha figyelembe vesszük, hogy olyan kérdésekre igyekszik választ találni, mint az Élet, a Mindenség meg Minden ( Galaxis útikalauz stopposoknak  után szabadon.).  Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy nem idegen tőlem a fizika, a csillagászat és az űrkutatás világa, de nem...

Ez a könyv számomra szorosan kapcsolódik  Scott Kelly könyvéhez , az Egy év az űrben-hez. Ugyanis Tim Peake brit asztronauta és Scott Kelly részben egy időben tartózkodtak a Nemzetközi Űrállomás, az ISS fedélzetén még 2015-ben. S mindketten könyvet írtak az élményről (Én is tuti írnék róla, ha sikerülne kijutnom az űrbe!). Kelly könyve sokkal életrajzosabb, felnőttebb volt, mint Peakeé, aki sok gyerekek által feltett kérdésre is válaszolt.  Merthogy Tim Peake könyve erről szól. Az emberek rengeteg kérdés tettek fel neki az űrutazással, az űrrel, az ISS-el kapcsolatosan, és ő végül összegyűjtötte egy könyvbe a válaszokat. Szerintem nagyon jó lett! Informatív, közvetlen, humoros és nagyon pozitív lett a végeredmény. Öröm volt olvasni, és jól szórakoztam közben. Természetesen tanulni is lehet belőle, hiszen végeredményben ez volt a célja. Meg, hogy inspirálja a gyerekeket, akik előtt még ott az élet, hogy tanuljanak, képezzék magukat, legyenek mindig kíváncsiak, és talán akkor ők...

Mostanában nem túl sokat olvastam. Valahogy nem volt türelmem hozzá. Ledaráltam egy Agatha Christie regényt és a könyvklub következő kötelező olvasmányát A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt -et, és slussz. Kínomban végül arra gondoltam, hogy nem regénnyel kellene próbálkoznom. Így került a kezembe Scott Kelly könyve.  Nagyon tetszett! Szórakoztató, érdekes, fordulatos és legfőképpen rendkívül inspiráló olvasmány volt. Kelly és egy orosz asztronauta, Mihail Kornyijenkó (Misa) majdnem teljesen egy évet töltöttek el a Nemzetközi Űrállomáson, hogy a hosszútávú űrben tartózkodás emberi szervezetre gyakorolt hatását tanulmányozhassák. A könyv egyik részét ennek az egy évnek a zanzásított története tette ki, benne számtalan érdekességgel és tudományos tudnivalóval. A másik rész pedig Kelly életútját mutatta be, hogy hogyan jutott el New Jersey-i figyelemzavaros, hiperaktív, rossztanuló kissrácból először a légierő elitalakulatának pilótái közé, később pedig az űrbe. Ez a ...

Az Új Ember című újságban olvastam egy ajánlót erről a könyvről, és rögtön elhatároztam, hogy mindenképpen el fogom olvasni egyszer. Talán egy hét sem telt el ezután, hogy könyvesbolt környékére vetődtem, s meg is vettem a kötetet. Elolvasni viszont már nem ment olyan gyorsan. A feléig viszonylag hamar eljutottam, utána viszont egy kicsit megfeneklettem az üggyel, ki tudja miért. Collins nem most írta meg a könyvet, hanem már 2006-ban. Nem is értem, hogy miért nem adták ki eddig magyarul. Vagyis talán értem. Collins nem tartozik a formabontó tudósok közé, akik az egész eddigi világképünket meg akarnák változtatni elképesztő elméleteikkel, és még egy tolószéke sincs, hogy sajnáljuk. Sőt, a fizimiskája sem egy őrült zsenié. Tökéletesen átlagos, orvos feje van. A könyv nagyon jó! Alapos, alátámasztott és tudományos. Nem fél attól, hogy egy-egy elméletet alaposan körbejárjon, akkor sem, ha a "saját" elméletéről van szó. Vérbeli tudósként bemutatja a kritikákat is a saját elk...

Mindig is nagyon érdekelt a csillagászat, az űrkutatás,  az asztrofizika témaköre, habár sajnálatos módon csak a lebutított verziókat tudom felfogni. Hawking professzor könyve kifejezetten népnevelő céllal íródott, hogy az átlagemberekkel is meg tudja értetni a világmindenség keletkezésének történetét. Ezért is mertem belevágni az olvasásába. No meg azért, mert elég rövidke könyv, nincs 150 oldal. Azt kell mondjam, hogy jól vette az akadályt, miszerint az egyszerű emberekkel is meg szeretné értetni a magas tudományt. Magam részéről tudtam követni az okfejtéseket, igaz nem mindig első olvasásra, de némi értelmezés után mindent felfogtam. A könyv olvasmányos és érdekes, sőt, mondhatom rá, hogy szórakoztató. Hét előadás van benne, mind szükséges ahhoz, hogy megértsük a végső konklúziót. Nem csak az elméleti tudást kapjuk meg, de tudománytörténeti szempontból is jól el leszünk látva olvasás közben. Elindulunk Arisztotelésztől és Ptolemaiosztól, átrobogunk Kepleren, Galilein, Newton...