Francis S. Collins: Isten ábécéje

Az Új Ember című újságban olvastam egy ajánlót erről a könyvről, és rögtön elhatároztam, hogy mindenképpen el fogom olvasni egyszer. Talán egy hét sem telt el ezután, hogy könyvesbolt környékére vetődtem, s meg is vettem a kötetet.
Elolvasni viszont már nem ment olyan gyorsan. A feléig viszonylag hamar eljutottam, utána viszont egy kicsit megfeneklettem az üggyel, ki tudja miért.
Collins nem most írta meg a könyvet, hanem már 2006-ban. Nem is értem, hogy miért nem adták ki eddig magyarul. Vagyis talán értem. Collins nem tartozik a formabontó tudósok közé, akik az egész eddigi világképünket meg akarnák változtatni elképesztő elméleteikkel, és még egy tolószéke sincs, hogy sajnáljuk. Sőt, a fizimiskája sem egy őrült zsenié. Tökéletesen átlagos, orvos feje van.
A könyv nagyon jó! Alapos, alátámasztott és tudományos. Nem fél attól, hogy egy-egy elméletet alaposan körbejárjon, akkor sem, ha a "saját" elméletéről van szó. Vérbeli tudósként bemutatja a kritikákat is a saját elképzeléseivel kapcsolatosan, nem sajnálja az időt, hogy megcáfolja azokat. Ez számomra nagyon szimpatikus hozzáállás volt, és hitelessé tette az egész könyvet.
Természetesen az élményhez sokat adott az is, hogy végre szabatosan megfogalmazva olvashattam azokat a gondolatokat, amik engem is foglalkoztattak. Kaphattam egy valódi elméletet az én zavaros elképzeléseim helyett. Itt a Collins által támogatott teisztikus evolúcióra gondolok.
Ez az elképzelés azt jelenti, hogy Isten teremtette a világot és az élet kezdetét, onnantól kezdve
viszont az evolúció működni kezdett és létrehozta a ma ismert (és már kihalt) fajokat, köztük az embert is. Az ember annyiban különbözik az állatoktól, hogy vágyakozik Isten közelségére, és - mintegy nyomaként, hogy az élete végső soron Istentől ered - képes egyfajta morális törvényt megtartani, vagy megszegni azt. Szabadon.
Természetesen a könyvben számtalan más dologról is olvashatunk. Bemutatja az ateista, az agnosztikus, a kreacionista elképzeléseket és azok kritikáját is. Úgy vettem észre Richard Dawkins evolúcióbiológus különösen a begyében van, s ez kölcsönös is. Collins szerint Dawkins vakhittel ragaszkodik az ateizmushoz, hibás az az elképzelése, hogy a tudomány megkívánja az ateizmust, és egyébként is téves elképzelései vannak a hitről, ezért téves következtetésekre is jut a hittel kapcsolatosan. Ő az egyetlen, akiről kissé vitriolosabb hangnemben írt, egyébként tisztelettudó és objektív a hozzáállása mások véleményéhez. Számomra az a furcsa az ateisták érveiben, hogy mindig egyfajta "tökéletes emberként" kezelik Istent, mármint így nem kezelik, hiszen szerintük nincs Isten. Viszont oda nem jutnak el, hogy Isten - ha van - az Isten, egyáltalán nem hasonlít az emberekre, nem lehet emberi dolgokat számon kérni rajta. Például, hogy miért engedi, hogy meghaljanak a gyerekek, hogy gonoszságot csináljanak az emberek, elpusztuljon a föld és a hasonlók. Ezek teljesen emberi gondolatok, emberi problémák, Isten viszont úgymond "kívül van a rendszeren", nem kötik a mi korlátaink. Csak a mi mérhetetlen egoista gondolkodásunk képes arra, hogy mindig, mindent csak és kizárólag saját magára vonatkoztasson. Isten nem ember, és nem is viselkedik emberi módon.
Mivel Collins vezette az emberi genom feltérképezésének projektjét, melynek végén fantasztikus módon sikerült megfejteni az egész "kódot", erről is sokat beszél, főleg a könyv eleje felé.
Őszintén szólva ezeknél a genetikai részeknél többször is elvesztettem a fonalat, és megbicsaklott az érdeklődésem is. Úgy látszik ez a tudományterület nem az én világom, lehet, hogy emiatt is haladtam az elején lassabban az olvasással.
Az utolsó fejezetben nagyon személlyessé válik a hangnem, Collins saját hitéről, annak kialakulásáról beszél. Ez a rész nagyon tetszett, őszinte volt és egyenes. Megmutatta gyarló, emberi oldalát is, nem tüntette fel magát jobb fényben, mint amilyen, és nem is igyekezett elrejtőzni a tudomány mögé, hanem vállalta személyes meggyőződését. Szerintem az effélék ritkaságszámba mennek manapság, úgyhogy igazán tudtam értékelni a szerző őszinteségét.
A függelékben pedig az egész orvoslás morális oldalát járja körbe, vagyis a bioetikát. Beszél a DNS teszt etikai problémáiról, a génállományba való beavatkozás kockázatairól és morális vonatkozásairól, a gyerekek teszteléséről, arról, hogy mi az, ami "jár" nekünk, ha már meg tudjuk oldani genetikai manipulációval, az embriókkal való kísérletekről és még nagyon sok egyébről. Akár egy egész könyvre is érdemes lenne a bioetika témaköre. Én legalágbbis olvsnék róla többet is.
Szívesen ajánlom a könyvet mindenkinek, mert elgondolkodtató, érdekes és olvasmányos is. A kötetben felvetett kérdésekkel szerintem mindenki fogalkozik élete folyamán, legalább szőrmentén. Collins pedig korrekt válaszokat ad.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kornis Mihály: Kádár János utolsó beszéde

Philip Zimbardo-Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat Hova lettek a férfiak?

John Williams: Stoner