Olvassunk együtt!

Karácsonyi ajándékként kaptam a férjemtől ezt a könyvet és a szabadság alatt el is olvastam. Amikor belevágtam nem hittem, hogy ilyen gyorsan végezni is fogok vele. Az eleje számomra kicsit fura volt, mivel az első világháború előzményeivel indította a sztorit, és aggódtam, hogy túl hosszú lesz így az egész. De kár volt az izgalom. A könyv abszolút olvasmányos és érdekes! ( "Londonban egy ebéd alkalmával, nem sokkal azután, hogy Adolf Hitler átvette a hatalmat Berlinben, az egyik vendég hangosan megkérdezte: 'Mellesleg, hol született Hitler?' 'Versailles-ban' - válaszolta azonnal Lady Astor." 112.o )  A szerzőről el kell mondani, hogy amerikai, konzervatív politikus, aki több amerikai elnök tanácsadója is volt (utoljára Reagan elnöké), maga is pályázott elnökjelöltségre (nem jutott el odáig, hogy jelölt legyen), és harcos szovjet-ellenességéről volt híres a hidegháború idején. Ezek mind fontos információk, hiszen nézetei alapvetően befolyásolják a mondanivaló...

A hullaégető után rögtön megkaptam a kollégámtól a következő Fuks kötetetet olvasásra, a Mundstock urat . Nem mondom, hogy olyan hatalmas lelekesedéssel vágtam bele, tartottam attól, hogy még megterhelőbb olvasmány lesz, mint Kopfrkingl úr sztorija volt. De azt kell, hogy mondjam, igazán megérte rávennem magamat erre a regényre! Sokkal jobban tetszett, mint A hullaégető . A történet hőse a címben is szereplő Theodor Mundstock, egy középkorú, cseh zsidó férfi, aki várja a behívóját, hogy mikor és melyik transzporttal kell elmennie valamelyik koncentrációs táborba. Az idő 1943-44 körül van. A sztori az ő lelkiállapotának változásait követi végig, ahogy a teljes kétségbeesésből eljut valamiféle nyugalomba. Mundstock úr kitalált egy módszert, amellyel el tudta űzni a félelmét. Mégpedig azt, hogy mindenre alaposan fel kell készülni, ami várhat rá. Mundstock úr tökéletesen tisztában van azzal, hogy mire kell figyelnie a behívó megérkezése után, hogy a lehető legflottabbul vehesse az akadály...

Egész véletlenül került hozzám A hullaégető című cseh regény. Nem állt szándékomban ilyesmit olvasni, a szerző nevét pedig még soha nem hallottam. De a kollégám ajánlotta, viszonylag rövidnek is tűnt, gondoltam belevágok.  Összességében azt mondhatom, megérte elolvasni. Az ismertető szerint "pszihológiai horror" a műfaja, ami végeredményben igaz is rá, habár nem folyik benne vér. A főszereplő  Kopfrkingl úr, aki az egyik prágai krematóriumban dolgozik. Feladata a koporsók irányítása a kemencékbe, és a hőfokok ellenőrzése.  Kopfrkingl úr egy teljesen hétköznapinak tűnő ember, családja van, felesége és két szép gyereke. Ugyanakkor valahogy bizarr jelenség is ez a  Kopfrkingl úr. Túl tökéletes, túl jó, túl kiegyensúlyozott, túl szabálykövető. Ilyen ember valójában nincs, és emiatt  Kopfrkingl úr igazából ijesztő is.  A regény hangulata végig baljós, sejteni lehet, hogy lesz itt még egy és más. Főként, mivel a történelmi szituáció a Harmadik Birodalom által a ...

Szeretem a második világháborúról szóló könyveket, filmeket, de főként a dokumentum típusú könyveket-filmeket, a fikció, a regény nem az én világom. Buttar könyve keményen hadtörténeti szakirodalom, már-már meghaladta a képességeimet az elolvasása. Nagyon lassan haladtam vele, mert elképesztő részletességgel mondja el, hogy mikor, melyik hadtestel, zászlóaljjal, üteggel mi történt, hány tank, páncéltörő ágyú volt a helyszínen ahelyett, amennyinek az állománytábla szerint lennie kellett volna, ki karolt át kit, hol húzódott pontosan az arcvonal, ésatöbbi, ésatöbbi, 600 oldalon keresztül. Ugyanakkor időről időre visszaemlékezéseket tűzött be a szövegbe a szerző, bizonyára, hogy azért ne köpjünk homokot a száraz hadtörténettől. Ezek tették végül is olvashatóvá a könyvet, kicsit közelebb hozták az eseményeket, átélhetőbbé tették a háború borzalmait. Mert természetesen más azt olvasni, hogy a leharcolt csapatok mennyi élőerőt veszítettek, mint azt, hogy valaki mellől kilőtték a barátját a l...