Patrick J. Buchanan: Churchill, Hitler és a "szükségtelen" háború

Karácsonyi ajándékként kaptam a férjemtől ezt a könyvet és a szabadság alatt el is olvastam. Amikor belevágtam nem hittem, hogy ilyen gyorsan végezni is fogok vele. Az eleje számomra kicsit fura volt, mivel az első világháború előzményeivel indította a sztorit, és aggódtam, hogy túl hosszú lesz így az egész. De kár volt az izgalom. A könyv abszolút olvasmányos és érdekes! ("Londonban egy ebéd alkalmával, nem sokkal azután, hogy Adolf Hitler átvette a hatalmat Berlinben, az egyik vendég hangosan megkérdezte: 'Mellesleg, hol született Hitler?' 'Versailles-ban' - válaszolta azonnal Lady Astor." 112.o) 

A szerzőről el kell mondani, hogy amerikai, konzervatív politikus, aki több amerikai elnök tanácsadója is volt (utoljára Reagan elnöké), maga is pályázott elnökjelöltségre (nem jutott el odáig, hogy jelölt legyen), és harcos szovjet-ellenességéről volt híres a hidegháború idején. Ezek mind fontos információk, hiszen nézetei alapvetően befolyásolják a mondanivalót. Itt, nálunk, nem a mainstream vonalba tartozik Mr. Buchanan, így számomra sok érdekességet tartalmazott a könyv. 

Mi itt, kelet-közép Európában egy ideig csak a szovjet felszabadítók igazságát ismertük, majd pedig az amerikai győztesekét. A "jó háború" igazságát, mely szerint a háború a jó és a rossz között folyt, akik nyertek azok jók is, akik vesztettek, azok egyben rosszak is. Mi sajnos rosszak vagyunk, ezen narratíva szerint. Amúgy a szovjet narratíva szerint is azok voltunk. Gyötörjön csak minket a bűntudat, és bocsánat, hogy élünk. Na, mindegy. 

A szerző megkíséreli bemutatni azokat a elfelejtett, elhallgatott, elhazudott, vagy egyszerűen csak nem figyelembe vett tényeket, amelyek árnyalják azt a képet, amely az emberek többségében ma a két világháborúról él. A könyv főszereplője amúgy Churchill és Britannia (következetesen így nevezi Nagy-Britanniát, így én is ezt fogom tenni), ezért nem kell meglepődni, ha Hitlerről sokkal kevesebb szó esik. Egyértelműen az volt a cél, hogy Churchill nimbuszát megtépázza, feltehetően nem rosszindulatból, hanem a tisztánlátás növelése érdekében. Buchanan konklúziója az, hogy Churchill hozta el Britanniának a romlást. 1911-ben került be a kormányba első ízben (s két rövid periódust kivéve ott is maradt 44 évig), amikor a nap még soha nem nyugodott le a Birodalom felett. Mikorra viszont 1955-ben végleg távozott a hatalomból Britannia megszűnt világhatalom lenni. A Birodalom szétesett, az ország pedig ki volt szolgáltatva Amerikának, aki nem habozott kisajtolni belőle, amit csak lehetett. 

A könyv nagyrésze tetszett. Sok számomra új információhoz jutottam az olvasás során, és olyan összefüggések világosodtak meg előttem, amelyek szemléletformálóak voltak. Sok illúzióm eddig sem volt a világ folyásával kapcsolatosan, de azért rám is hatással van az az általános elképzelés, hogy a háború elkerülhetetlen volt, mert Hitler világhatalomra tört, és egyébként is a velejéig gonosz volt, akit egyszerűen muszáj volt megfékezni. A könyvből kiderült, hogy nem tört világhatalomra, igazából, ha egy módja lett volna rá, nem is háborúzott volna, főleg nem Britanniával. Buchanan véleménye szerint Britannia, és legfőképpen is Churchill volt az, aki miatt a második világáború kirobbant, egyrészt mert gyutacs volt a fenekében, és feltétlen háborúzni akart, másrészt pedig ostoba döntéseket hozott, vagy azok meghozatalára biztatta a kormányt. (Innen a címben szereplő "szükségtelen háború" kifejezés.) Ezek közül kiemelkedő a Lengyelország számára adott garancia, vagyis, hogy Britannia harcba száll, ha Lengyelországot megtámadják. Ennek a garanciának a birtokában a Buchanan és amúgy Churchill által is kissé lesajnált, diplomácia terén antitálentum lengyel vezetés természetesen simán nemet mondott Hitlernek, amikor az Danzig visszaadását követelte. Annak a Danzignak, ahol - nem győzte Buchanan hangoztatni -, túlnyomó többségben németek éltek, amely mindig is Németországhoz tartozott. Többször elhangzik a kérdés, hogy megérte-e Danzig ezt a háborút, nem lehetett volna egyszerűen visszaadni azt Németországnak, ahová a város és a korridor lakossága amúgy is vágyott? A válasz nyilvánvalóan az, hogy nem érte meg, de számomra kicsit leegyszerűsítettnek tűnik így a kérdés. ("Így adott a brit kormány pánikszerűen - egy hamis jelentés miatt Lengyelország német megszállásáról, amit se nem terveztek, se nem készítettek elő - háborús garanciát egy olyan diktatúrának, amelyben nem bízott, Európának azon részében, amelyben nem voltak létfontosságú érdekei, elkötelezve magát egy olyan háborúra, amelyet nem tudott megnyerni." 247.o.) 

Az utolsó rész, melynek címe Az évszázad embere egy az egyben Churchill mítoszának eloszlatásáról szól. Buchanan kifejti újra, hogy a Birodalom összeomlott Churchill regnálása alatt, hibás döntések tömkelegét hozta, rasszista volt, lelkifurdalás nélkül terrorbombázott rengeteg civilt megölve, vegyifegyvereket akart bevetni (Az anthraxos sütemények szétszórásának terve német területeken tényleg durva volt. A teheneket akarták vele kiirtani és a fertőzést a civilekre átterjeszteni, hogy így is rombolják a harci morált. Ki is próbálták a dolgot valami eldugott skót szigeten, ahonnak végül csak 1990-re sikerült kiirtani a betegséget.), és gyakran forgatta a köpönyegét. Sztálint szinte szentté avatta, amikor meg akarta győzni a kormányt, hogy jó lesz szövetkezni vele, Britanniát kiszolgáltatta Amerikának, Európa keleti felét pedig a bolsevikoknak. Nem kevés bűnlajstrom, ami azt illeti, főleg, hogy mindezért egyszemélyben Churchillt teszi felelőssé Buchanan. Ez mondjuk szúrta a szememet. Nem mondom, hogy a jó Winston nem volt miniszterelnök, nem volt hatalma, de azért nem volt diktátor. Nem minden rajta múlt, nem lehet mindenért egyszemélyben felelős. Ettől függetlenül tényleg sok új infóval gazdagodtam. Például én úgy hittem, hogy Churchill mindig is utálta Hitlert, de kiderült, hogy ez nem volt mindig így. Volt idő, amikor úgy írt róla, hogy "hazájának rettenthetetlen hőse", akitől csak tanulni lehet. Mussolinit is kedvelte és csodálta amúgy. 

Végül pedig a legtöbbet arról okultam, hogy milyen a politika és a politikusok. Rettentő vérlázító volt szembesülni néha azzal, hogy mindent csak az érdekek, az anyagiak és a hatalom, vagy olykor a félelem irányít. A kettős mérce mindig is jelen volt és jelen is lesz a világban, ahol azoknak van igazuk, akiknek hatalmuk van, és ezek a hatalmasok gyakran cinikusak és opportunisták. "Macuoka Jószuke, aki a genfi japán delgáció vezetője volt, így kommentálta az imperializmus évszázados gyakorlatát: 'A nyugati hatalmak megtanították a japánokat a pókerjátszmára, de miután megszerezték a legtöbb zsetont, kijelentették, hogy a játszma erkölcstelen, és bridzset kezdtek játszani.'" 149.o.

Nagyon hosszú lett ez a bejegyzés, pedig még lenne mit írni róla, de inkább azt mondom, hogy mindenki olvassa el maga, mert ez egy jó könyv. Nem mellesleg felfedeztem, hogy az eskető papunk fordította.

"If any question why we died,

Tell them, because our fathers lied." (Kipling: Epitaphs of the War) 

"Ha megkérdeznék, miért haltunk,

Mondd, mert apáink hazudtak." (Kipling: Háborús sírfeliratok)