Olvassunk együtt!

Dezső András oknyomozó újságíró, és a magyarországi szervezett bűnözés után (Maffiózók mackónadrágban volt a könyv címe) a magyarországi kokainüzletről írt könyvet.  Amikor belekezdtem a Magyar kólába , azt gondoltam, hogy az eleje unalmas lesz, hiszen 1929-ben kezdődik a történet, és ugyan mi a fene történhetett kokain-biznisz címszó alatt akkor?! De nem volt unalmas, sőt. ( A báró halála című fejezet amúgy engem némileg Böszörményi Gyula leányrablós regényének hangulatára emlékeztetett.) Furcsa belegondolni, hogy volt idő, amikor kokainozni a legkevésbé sem számított romlott, vagy bűnös dolognak. Sőt, hogy a kokaint teljesen legálisan gyártották a gyógyszergyárak, és árulták a patikák. Persze aztán kiderült, hogy nem csodaszer, hiszen bár fájdalomcsillapító hatása tényleg magas, az emberek túlságosan is jól érzik tőle magukat, és gyorsan függővé válnak a fehér portól. Amely függőség amúgy drága mulatság volt minden időben. Habár volt, amikor kifejezetten elit drog volt a kokain, míg

Hú, de nagyon nehezen szántam rá magamat erre a regényre! Hatalmas hype övezte már vagy 2 éve a könyvet, Reese Witherspoon is beválasztotta a könyves listájába (hűha!), a könyvtárból is vitték, mint a cukrot, és persze a molyon is hasít. Minden együtt állt ahhoz, hogy ne akarjam elolvasni. Ámde! A könyvklub ezt a regényt választotta a hónap olvasmányának, úgyhogy belevágtam és a nyaralás alatt ki is végeztem a művet.  Most pedig véleményt kellene mondanom róla, és van is véleményem, csak nehéz úgy elmondanom, hogy ne áruljak el részleteket a történetről. Úgyhogy ez a mai most egy spoileres értékelő lesz. FIGYELEM! SPOILERVESZÉLY! Szóval. A könyv eleje tetszett, amikor Kya gyerekkorát és a lápot mutatta be a szerzőnő, aki amúgy zoológus eredetileg. A vidék élővilágának részletezése, a költői képek a lápi világról, összességében a népnevelő részek szerintem szuperek voltak. Látszott, hogy az író tudja, hogy miről beszél és érződött, hogy nagyon szereti a természetet. Sőt, még írni is tud