Olvassunk együtt!

Már annak idején, Az élet játéka című könyv ajánlójánál elhatároztam, hogy be fogom mutatni másik nagy példaképemet is, Lord Ickenhamet. Hát, most jött el az idő! P. G. Wodehouse könyvei nagyszerűek! Mosolyogva lehet őket olvasni és végtelen derű sugárzik belőlük. Valamint néha fetrengve lehet nevetni rajtuk, de tényleg! A Dinamit bácsit egy kedves, régi-régi barátnőmtől kaptam ajándékba, amikor éppen kórházban feküdtem. Jobb ajándékot keresve se találhatott volna, mert sikeresen elterelte vele a gondolataimat a nyomoromról. Azóta pedig többször is elolvastam, és mellette még egy rakat Wodehouse könyvet.  Dinamit bácsi rendes neve Lord Ickenham, avagy Frederick Altamont Cornwallis Twistleton, avagy Fred bácsi, aki egy angol úriember. Már nem éppen fiatal, de tele van energiával. Küldetése, hogy boldogságot és fényt sugározzon maga körül. Elképesztő ötletei vannak arra nézvést, hogy hogyan lehet megoldani a legfogósabb helyzeteket is, hogyan lehet összehozni a szerelmeseket, hogy

Nos, egy újabb régi kívánságlistás regényt sikerült elolvasnom. Hosszú idő óta nem olvastam hasonlóan szórakoztató könyvet! Nagyon tetszett, sajnáltam, hogy vége lett. Főként Umberto Eco könyve után olvasva volt jó, mert Szerb Antal története is afféle összeesküvés-elmélet dolog. Különben elég nehéz meghatározni, hogy mi is a műfaja. Főként detektív regény, szerintem. Egy magyar fiú, Bátky János meséli el a történetet, aki Londonban a British Museum-ban kutat. Szakterülete a XVIII. századi misztikusok világa. Alkímia, rózsakeresztesek, örök ifjúság, Bölcsek Köve, és a többi. Főhősünk egy átlagos londoni estélyen megismerkedik Lord Pendragonnal, aki az Earl of Gwynedd, és akit szintén érdekel a XVIII. századi misztika. Kölcsönös szimpátia alakul ki, s János meghívást kap az ősi fészekbe, Wales-be. Innentől fogva pedig felgyorsulnak az események. Bátky János fenyegető telefonhívás kap, de mit sem törődve vele hamarosan már a Pendragonok ősi várának tövében találja magát. Szerelmes l

Több könyvet is olvastam már Ecotól, és nagyon kedvelem a stílusát. Nem is volt kérdés, hogy a legutolsó könyvét, a Mutatványszámot is elolvasom. A többi Eco regényhez képest ez elég rövid mű, egy nap alatt végezni lehet vele. Az történet nagy része egy újság szerkesztőségében zajlik. Maga a lap, a Holnap tulajdonképpen egy fiktív újság, a tervek szerint nem fog megjelenni sohasem, mégis a befektetői csoport érdekei miatt úgy tesznek, mintha nagy gőzzel készülődnének a valódi megjelenésre. A tervek úgy szólnak, hogy egy éven keresztül minden hónapban megjelentetnek egy mutatványszámot, bebizonyítva így, hogy valóban működőképes lesz a lap. A fő bonyodalom pedig egy összeesküvés elmélet, ami Mussoliniről szól. Egészen pontosan arról, hogy Mussolini nem halt meg 1945. április 28-án, mint ahogy azt mindenki tudja, és nem is az ő holttestét tették közszemlére annak idején, hanem a dublőre testét, aki viszont tényleg meghalt. Maga a Duce pedig vagy a Vatikánban éldegélt tovább, vagy Arg

Nagyon, de nagyon régen felkerült már a képzeletbeli könyves listámra ez a regény. Olyanokat olvastam róla, hogy a 20. századi irodalom meghatározó regénye, amely számtalan módon hatott írók egész sorára. A moly-on is áradoztak róla, mondván ezt nem lehet elmesélni, ezt el kell olvasni! Hát, belevágtam. Egész rövidke a regény, nincs 200 oldal sem, 2 nap alatt elolvastam.  Már az első 15 oldalon lehidaltam, és meg mondom őszintén nem is tetszett meg elsőre a regény. A 20-as évek Amerikájában játszódik, szeszcsempészet, jazz, fékevesztett bulik, henyélő gazdagok, ilyesmi. A történetet Nick Carraway meséli el, aki a címszereplő, Jay Gatsby szomszédja. A szomszéd nagyon gazdag, és nagyon titokzatos. Nick is eljut az egyik estélyére, meg utána még számtalan másikra. Gatsbyval közel kerülnek egymáshoz, s végül kiderül a férfi életének egypár titka is. Szerelmes volt egy nagyon gazdag lányba, Daisybe. Az érzések kölcsönösek voltak, csakhát közbejött a háború, és még inkább az, hogy Gatsb

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel is a polcon, s végül csak nekikezdtem. Az írónő a saját élményeit írja le, melynek során végiggyalogolt a Pacifikus Túraösvény, a PTÖ egy szakaszán Kalifornián és Oregonon  keresztül. 1500 mérföldet, vagyis kb 2400 km-t gyalogolt le egy orbitálisan nagy hátizsákkal, teljesen egyedül. A túra egyfajta lelki zarándoklat volt az írónőnek. Szétesett az élete, és széthullott a családja is. Meghalt az édesanyja, ami természetesen nagy tragédia volt, de Strayed a normálisnál mélyebb gyászba, utána pedig önsorsrontásba merült. (Legalábbis szerintem volt ez a normálisnál mélyebb gyász.) Végül, számtalan szexuális partner és a heroinnal való túl közeli kapcsolat után teherbe esett. Itt megdöbbent, de nem is volt a számára kérdés, hogy nem tartja meg a babát, abortuszt csináltatott. Nyilvánvalóan nem volt ez egy egyszerű döntés a számára, később is visszaemlékezett a babára, aki nem születhetett meg, de elég szenvtelenül írt az egészről. Valójában egyetle

Valamikor régebben már olvastam ezt a Austen könyvet, sőt ebből még a filmet is láttam! A hat részeset, Colin Firth-szel, és nagyon tetszett! Most a könyvklub miatt vettem ismét elő, mert ezt választottuk a következő olvasmánynak. Nem bántam meg, hogy el kellett olvasni, mert tökéletesen meg voltam vele elégedve. Szórakoztató könyv, és jókat derültem rajta. Jól esett elmerülni a vidéki Anglia bájában, nyugalmában és hát tulajdonképpen unalmában. Éppen egy nagyon megterhelő könyv mellett vágtam bele Austen regényébe (A Felperzselt földet olvastam , amit már bemutattam a blogon.), ez volt a "váltó könyvem". Szóval nagyon kellemes olvasmány volt, az sem zavart, hogy a mostanában megszokottaknál sokkal lassabban csordogálnak benne az események. Nem találtam unalmasnak, vagy vontatottnak így sem, mert Austen stílusa tetszett. Dicsérni szokták a jellemábrázolását, és valóban érdekesen és plasztikusan írja le a szereplőket, csipetnyi (néha egész nagy csipetnyi) humorral is. A