Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Valamikor régebben már olvastam ezt a Austen könyvet, sőt ebből még a filmet is láttam! A hat részeset, Colin Firth-szel, és nagyon tetszett! Most a könyvklub miatt vettem ismét elő, mert ezt választottuk a következő olvasmánynak.

Nem bántam meg, hogy el kellett olvasni, mert tökéletesen meg voltam vele elégedve. Szórakoztató könyv, és jókat derültem rajta. Jól esett elmerülni a vidéki Anglia bájában, nyugalmában és hát tulajdonképpen unalmában. Éppen egy nagyon megterhelő könyv mellett vágtam bele Austen regényébe (A Felperzselt földet olvastam , amit már bemutattam a blogon.), ez volt a "váltó könyvem". Szóval nagyon kellemes olvasmány volt, az sem zavart, hogy a mostanában megszokottaknál sokkal lassabban csordogálnak benne az események. Nem találtam unalmasnak, vagy vontatottnak így sem, mert Austen stílusa tetszett. Dicsérni szokták a jellemábrázolását, és valóban érdekesen és plasztikusan írja le a szereplőket, csipetnyi (néha egész nagy csipetnyi) humorral is.
A történet nem különösebben bonyolult: Elizabeth Bennet és Fritzwilliam Darcy történetét meséli el a regény. Van benne félreértés és előítélet. Darcy a büszkeséget, Elizabeth pedig a felületes információkon alapuló ítéletet viszi túlzásba. De mindketten tanulnak hibáikból, és természetesen borítékolható a happy end is. A legkedvesebb szereplőm persze Elizabeth volt, de nagyon szívesen olvastam azokat a részeket is, ahol Mr Bennet, az öt leánygyermek apja, megjelent. Ő tényleg vicces volt! Iróniája, humora és az a sztoikus beletörődése az életbe és a feleségébe rendkívül feldobta a könyv hangulatát. Élveztem a botrányt is, amikor kiderült, hogy Lydia megszökött a léhűtő Wickhamel. És hát persze Darcy! A könyv olvasása közben is nehezen tudtam elvonatkoztatni a filmes élményeimtől, és Colin Firth-től. Számomra Darcy úgy néz ki, mint Firth, és kész. Szimpatikus volt a visszafogottsága, a kicsit merev hozzáállása a dolgokhoz. Szurkoltam neki és Lizzynek, hogy felül tudjanak emelkedni a félreértéseken, és tényleg egymáséi legyenek. Tetszett a másik szerelmes pár is, Jane és Bingley, habár ez a Bingley eléggé...hm...egyszerű figura volt. De ha ő nincs, akkor nincs Darcy sem a színen, ugyebár. 

Azért voltak nehézségeim is az olvasás során. Mrs Bennet pl rémesen idegesítő volt. Vagy Lydia és Kitty, esetleg Collins tiszteletes... Nehezen viseltem azt is, ha túlságosan hosszas körmondatokkal mondták el a semmit, mert annyira ráértek mindenre. Arra feltétlen ráébredtem, hogy nagyon tetszik innen, messziről betekinteni egy kicsit a régi vidéki Anglia életébe, de valóban benne élni szörnyen unalmas lehetett! A nők eléggé be voltak zárva a házba, nagyon kevés szórakozási lehetőségük volt, úgyhogy minden apróságot jócskán felfújtak, túlbeszéltek, túlspiráztak. Elizabeth egy olyan nő, aki talán jobban feltalálta magát ebben a világban. Szerette megfigyelni az embereket, ami gyakorlatilag állandó szórakozást nyújtott neki. Olvasott, nem is keveset, ami különösen is szimpatikussá tette a számomra. Sokat sétált és persze az elmaradhatatlan kézimunka! Egyszóval szerintem jól vette az akadályt, amit a végtelenül egyhangú élet eléje állított. De azért az ő számára is a jó házasság jelentette a kiutat ebből a világból. Persze a könyv nem meséli már el, hogy milyen lett az élete Pemberley-ben, de sejthető, hogy onnantól kezdve azért felpezsdült körülötte a világ egy kissé.
Nem olyan nagyon régen olvastam a Jane Austen naplója című könyvet Syrie Jamestől ( itt írtam róla ), és most érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire sokat merített az írónő Lizzy alakjából. A regénybeli Jane Austen nagyon hasonlított Elizabeth Bennet-re. Csak kevésbé volt csinos. És persze nem is sikerült kifognia a maga lovagját.
Ajánlom a könyvet mindenkinek szeretettel, habár azt gondolom, hogy a férfiak talán kevesebb élvezetet lelhetnek az olvasásában, mint a hölgyek. Jane Austen stílusa szerintem szórakoztató, könnyen olvasható és mégsem felszínes, vagy cukormázas. Nem véletlenül került a klasszikusok közé. Tervezem, hogy elolvasom majd a Meggyőző érveket is egyszer.
A könyvklubban sajnos ebben a hónapban nem tudtam jelen lenni, így arról most nem tudok beszámolni, hogy hogy tetszett a regény a többieknek.