Olvassunk együtt!

Ismét egy űrhajós életrajz! Nagy kedvenceim közé tartoznak a hasonló könyvek, így nem volt kérdés, hogy Barbree könyvét is elolvasom. Nem is bántam meg, mert tetszett a mű. Nem mondom, hogy letehetetlenül izgalmas volt, de mindenképpen megérte elolvasni. Nem túl sokat tudtam Neil Armstrongról, ami azt illeti és a könyv alapján rá is jöttem, hogy miért. Mert nem volt egy extrovertált valakicsoda. Szeretett a háttérben maradni, nem vágyott a népszerűségre. Szerény ember volt, úgy tűnik. Mondjuk azt nagyon meg tudom érteni, hogy zavarta, amikor mindenhonnan csak ő folyt, miközben azért volt "néhány" másik ember is, aki nagyot alakított az űrhajózás történetében. Persze az is érthető, hogy amikor Neil Armstrong a Hold felszínére tette a lábát, akkor ő nem Neil Armstrong volt, hanem mi mindannyian, az emberiség. Egy szimbólum. És ma is az. Nyilván ezt ő is megértette, ezért sem szállt el magától teljesen.  Jay Barbree személyesen is ismerte Armstrongot, barátok voltak. Mindketten ...

Hadfield ezredes űrhajóskönyve már a harmadik ilyen könyv, amit olvastam ( Egy év az űrben és Csillagközi kérdezz-felelek  ) ebben a témában. Ez volt a három közül az, ami a legkevésbé tetszett. De ez csak a másik kettővel való összehasonlításban számít, mert amúgy ez is egy nagyon érdekes és izgalmas könyv az űrhajós létről, ha szólóban vizsgáljuk.  Hadfield ezredes tapasztalt űrhajós, aki kanadai állampolgársága ellenére is NASA alkalmazott lett, és többször is kijutott az űrbe, illetve az ISS-re. Hasonlóan Scott Kelly-hez, Hadfield is a gyerekkorából indította a könyvet. Hogyan ébredet fel benne a vágy az űr iránt, mik voltak az első lépések afelé, hogy egyszer űrhajós lehessen. Chris kifejezetten céltudatosnak tűnt, mindent annak rendeltelt alá, amiről még kisgyerekként kezdett álmodozni. Nem voltak kisiklásai, eltévelyedései; folyamatosan haladt a célja felé. Nekem kicsit robotisztikusnak is tűnt emiatt.  Sokat írt arról, hogy a tehetség nem elég ahhoz, hogy az embe...

Ez a könyv számomra szorosan kapcsolódik  Scott Kelly könyvéhez , az Egy év az űrben-hez. Ugyanis Tim Peake brit asztronauta és Scott Kelly részben egy időben tartózkodtak a Nemzetközi Űrállomás, az ISS fedélzetén még 2015-ben. S mindketten könyvet írtak az élményről (Én is tuti írnék róla, ha sikerülne kijutnom az űrbe!). Kelly könyve sokkal életrajzosabb, felnőttebb volt, mint Peakeé, aki sok gyerekek által feltett kérdésre is válaszolt.  Merthogy Tim Peake könyve erről szól. Az emberek rengeteg kérdés tettek fel neki az űrutazással, az űrrel, az ISS-el kapcsolatosan, és ő végül összegyűjtötte egy könyvbe a válaszokat. Szerintem nagyon jó lett! Informatív, közvetlen, humoros és nagyon pozitív lett a végeredmény. Öröm volt olvasni, és jól szórakoztam közben. Természetesen tanulni is lehet belőle, hiszen végeredményben ez volt a célja. Meg, hogy inspirálja a gyerekeket, akik előtt még ott az élet, hogy tanuljanak, képezzék magukat, legyenek mindig kíváncsiak, és talán akkor ők...

Mostanában nem túl sokat olvastam. Valahogy nem volt türelmem hozzá. Ledaráltam egy Agatha Christie regényt és a könyvklub következő kötelező olvasmányát A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt -et, és slussz. Kínomban végül arra gondoltam, hogy nem regénnyel kellene próbálkoznom. Így került a kezembe Scott Kelly könyve.  Nagyon tetszett! Szórakoztató, érdekes, fordulatos és legfőképpen rendkívül inspiráló olvasmány volt. Kelly és egy orosz asztronauta, Mihail Kornyijenkó (Misa) majdnem teljesen egy évet töltöttek el a Nemzetközi Űrállomáson, hogy a hosszútávú űrben tartózkodás emberi szervezetre gyakorolt hatását tanulmányozhassák. A könyv egyik részét ennek az egy évnek a zanzásított története tette ki, benne számtalan érdekességgel és tudományos tudnivalóval. A másik rész pedig Kelly életútját mutatta be, hogy hogyan jutott el New Jersey-i figyelemzavaros, hiperaktív, rossztanuló kissrácból először a légierő elitalakulatának pilótái közé, később pedig az űrbe. Ez a ...