Olvassunk együtt!

Rozika néni ajánlotta ezt a novellát, vagy kisregényt, még hónapokkal ezelőtt. Most sikerült elolvasnom, és azt kell mondjam, hogy nagyon megérte! Már, amikor a kezembe vettem a könyvet elámultam, mert egy igazi antik darabot sikerült kivennem a könyvtárból. 1945-ben adták ki az általam olvasott példányt, benne pecséttel, miszerint a Magyar Hivatásos Zenészek Szakszervezetének könyvtári állományába tartozott. Zweig 1941-ben írta meg Brazíliában, vagyis viszonylag hamar kiadták itthon is. A nácik hatalomra jutása miatt már 1934-ben Londonba emigrált, s később innen utaztak tovább feleségével Dél-Amerikába. Könyveit odahaza betiltották, sőt máglyákon is égették, nevét meghurcolták. Zweig feleségével együtt végül alig 60 évesen, 1942-ben öngyilkosságot követett el, nem tudván feldolgozni sem a saját, sem a népe sorsát. A Sakknovella az utolsó elbeszélése, s talán az egyik leghíresebb is. A novella egy óceánjáró hajón játszódik, ami Buenos Airesbe tart New Yorkból. Az elbeszélő E/1-b

Már egyszer-kétszer szemeztem a könyvvel a könyvtárban, de mindig félretettem, mondván, hogy unom már a haláltáborok borzalmainak bemutatását, a gyerekek szenvedését pedig utálom látni is, olvasni is. De a múltkor Balázs meglátta a polcon, rábökött és azt mondta, hogy szerinte ez egy nagyon jó könyv. Hát, gondoltam, legyen, rápróbálok. Rövid könyv ez is (úgy tűnik mostanában ilyenek kerülnek a kezembe), egy nap alatt elolvastam. Ambivalens érzéseim vannak a művel kapcsolatosan, s nehezen megy az értékelés. Az ötlet tetszett, hogy egy gyerek szemszögéből nézzük az eseményeket, de nem tudom, hogy a szerző mennyire van képben azzal, hogy milyen egy gyerek? 9 éves a kis főhős, de szerintem a Boyne által ábrázolt Bruno sokkal fiatalabbnak tűnik. Úgy 6 évesnek. Nagyon naiv, ami még hagyján, hiszen gyerek, de nem tud következtetéseket levonni, nem érti meg az összefüggéseket sem. Példának okáért, tudja ugyan, hogy a csíkos pizsamás Smuel folyton éhes, de azt már nem érti, hogy vajon miér

A könyvet méltató sorokban szerepel többek között a "bájos" és az  "elbűvölő" jelző is, s ez a könyvre szerintem is teljesen helytálló. Aranyos, kedves, lélekmelengető, még ezeket is hozzá tudnám tenni. Egy levélregényről van szó, amelynek főhőse Juliette, egy írónő. Főleg ő az, aki leveleket ír a barátainak, de néha persze neki is írnak, hogy képesek legyünk összerakni a sztorit. Mert a történet természetesen ezekből a levelekből bontakozik ki. Egy Csatorna-szigeten játszódnak az események, Guernsey-n, 1946-ban. Juliette a sziget történetét szeretné megírni a német megszállás alatt, mégpedig úgy, hogy a szigetlakók emlékeit gyűjti össze erről az időszakról. Így aztán a történet szükségszerűen a múltban is játszódik, felvillantva a háború "hétköznapi" oldalát. Vagyis azt, hogy milyen volt élni a háború és a megszállás alatt. Nagyobb összefüggéseket, ismert csatákat, hadműveleteket természetesen nem kell várni a könyvtől, a háború inkább afféle aláfes

Nohát, ismét összeszedtem a magam kis listáját, mindazokról a könyvekről, amiket a közeli jövőben tervezek elolvasni. Sikerült elég rövid műveket választanom, de ez ezúttal nem volt tudatos. Úgy érzem, sikerült kilábalnom az olvasási válságból. Sőt... Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Évi többször is felemlítette ezt a könyvet, sőt tájékoztatott arról is, hogy már film is készült az opuszból, úgyhogy megrendeltem a könyvtárba, s tervezem, hogy el is fogom olvasni. Stefan Zweig: Sakknovella Soha semmit nem olvastam még Zweigtől, úgyhogy itt az ideje elkezdeni. Rozika néni ajánlotta ezt a rövidke kötetet, amit bizonyára gyorsan ki fogok tudni végezni. John Boyne: A csíkos pizsamás fiú Vig Balázs meseíró volt a könyvtár vendége, s a műsora utáni beszélgetésünk elég gyorsan a könyvekre terelődött. Ő ajánlotta ezt a kötetet, neki nagyon tetszett. Meglátjuk! Falk Miksa: Erzsébet királynéról Sissi! Gyerekkorom kedvenc sorozata volt a három része

Annyira szerettem volna, ha jó ez a könyv! A téma rendkívül izgalmasnak tűnt, a fülszöveg felcsigázott és nagyon szeretem a sci-fit. De. Csányi Vilmos nem irodalmi író, és ettől olyannyira nehéz volt olvasni a könyvet, hogy majdnem abba is hagytam. Kínlódtam vele rendesen, sokat lapoztam is benne, holott nem egy hosszú könyv. Nagyon sajnáltam ezt, mert tényleg nagyon  jó témát vetett fel Csányi Vilmos.  A könyv alapja az a helyzet, hogy egy tudóst lebontanak valamilyen eljárással bitekké és készül belőle egy számítógépes program. Lesz tehát egy Christian nevű program, miközben a professzor eredeti állapotában is megmarad. A könyv fő vonulata Christian identitásán való elmélkedés, mármint, hogy ő inkább ember-e, vagy inkább gép? Ő maga sem tudja eldönteni ezt egy darabig, de aztán beletörődik abba, hogy ő inkább gép, egy szuperintelligencia, akinek az a feladata, hogy a buta emberiséget jó felé terelje.  Csányi Vilmos azt mondta a fülszövegben, hogy vannak dolgok, amiket csak mes