Olvassunk együtt!

Ezt a levelet Fekete István írta egy Bécsben élő barátjának. Olyan szép a hangulata, Fekete István egyébként is gyönyörűen ír. Úgy gondoltam, hogy ez a levél egy tökéletes megemlékezés lesz október 23-a alkalmából. A levél nagyszerűen megmutatja milyen reményteli hangulat uralkodott az országban azokban a napokban. Elgondolkodtam azon is, hogy a mai fiatalokból ugyanannyira nem nézünk ki semmit, mint annak idején Fekete Istvánék. De nemcsak 56-ban, hanem 1848-ban is a fiatalok kezdték a dolgokat. Lehet, hogy hiba leírni a fiatalokat, mert ők képesek váratlan dolgokra is! Kedves Vilmos! Ma október 31-e van. Ezerkilencszázötvenhat október harmincegyedike, reggel négy óra. Korán kelő vagyok, de levelezni még én sem szoktam hajnalban, ma mégis úgy érzem, ezen a napon maradhat minden, első ez a levél, aminek gondolatai agyonnyomnának, ha el nem küldeném őket neked. Éjszakai sötétség van odakint, s az ablakom fekete üvege mögött alszik a Város. Engedd meg, hogy nagybetűve...