Olvassunk együtt!

Ezt a könyvet választottuk a könyvklub következő témájául. Nagyon nehezen ment az elolvasása, de nem azért, mert nehéz olvasmány lenne, hanem, mert nem tudtam belőle elég példányt beszerezni. De végül egyik kedves tagunk kölcsönadta nekem a saját példányát. Nagyon tetszett a könyv! Jó volt olvasni. Csodálkoztam rajta, hogy bár ez egy viszonylag régi könyv, 1965-ben írta meg John Williams, de csak most fedezték fel, vagy fedezték újra fel. Komoly méltatások hangzottak el a műről, végülis emiatt választottuk a klubban. Azt hiszem, senki nem csalódott.. Maga a történet nagyon, de nagyon egyszerű. William Stoner életét mutatja be, onnan kezdve, hogy tanyasi fiúként beiratkozik az egyetemre, odáig, hogy mint egyetemi professzor végül meghal a 60-as évei végén. Igazából semmi egetrengető nem történik Stonerrel, de mégis végtelenül szomorú az ő sorsa. Amiatt, legalábbis szerintem, mert az ő életéből egy sokkal színesebb, tartalmasabb is lehetett volna, ha... Ha, az események máshogy fo...

A könyv fülszövege szerint több, mint 20 nyelvre lefordították ezt a kedves, édes-bús történetet, amely világszerte híressé tette az orosz írónőt. Egy vékonyka kötetről van szó (nincs 100 oldal), amely szinte olvastatja magát. Végtelenül egyszerű, szinte minimalista a szövegezés, nincsenek benne nagy titkok, nincs hangulatfokozás, egyszerű és tiszta a történet. Szonyecska egy csúnya, jelentéktelen és visszahúzódó könyvtároslány, aki szó szerint a könyvekben éli első évtizedét. Folyamatosan olvas, és életében összekeverednek a valós és a kitalált személyek. Az első dolog, ami igazán ki tudta zökkenteni ebből az olvasási mámorból, az a második világháború kitörése volt, de még az óvóhely is egy könyvtár pincéjében volt, ahol heteket töltöttek el. Aztán megjelenik a könyvtárban, ahol dolgozik, Robert Viktorovics, és feleségül veszi, csak úgy ripsz-ropsz, gyakorlatilag 2 héttel a megismerkedésük után. A könyvnek Szonyecska a főhőse, de ő olyan jelentéktelennek tűnik, mintha nem is ...