Olvassunk együtt!

Amikor annak idején a Növényevőt olvastam a dél-koreai szerzőnőtől azt írtam, hogy felkavaró volt. Nos, most, hogy elolvastam a másik könyvét is, kénytelen vagyok felül vizsgálni az akkori véleményemet. A Nemes teremtményekhez képest a Növényevő könnyed volt. Ez a könyv mélyen belém égett, elborzasztott, megríkatott, kiborított. Ugyanakkor el is varázsolt. A regény témája az általam gyakorlatilag egyáltalán nem ismert, 1980-as kvangdzsu-i felkelés véres eseményei. Diákok lázadtak fel a dél-koreai diktatúra ellen, akiket a hadsereg brutális kegyetlenséggel vert le. A hivatalos adatok szerint 600 áldozat volt, de a nem hivatalos becslések 1000 halálesetről számolnak be. Ezek a diákok nem mind egyetemisták voltak, bár az események onnan indultak, hanem nagyon sok középiskolás, sőt még fiatalabb, 11-12 éves gyerek is ott volt a felkelők és áldozatok között.  A regény narratívája nagyon érdekes. Nem könnyű kihüvelyezni a történetet belőle, mert sok szemszögből és több idősíkbó...

Hm. Felzaklató, furcsa, misztikus könyv a Növényevő. Nem hosszú, egy nap alatt el is olvastam, de emészteni kell. Maga a történet mindössze annyi, hogy Jonghje, a főhősnő egy napon elhatározza: többé nem eszik húst. A regényben három fejezet van, mindháromban más valaki szemszögéből követhetjük az eseményeket. S bár Jonghje indítja el a dolgokat, neki nincs fejezete, az ő gondolatait részletesen nem ismerjük meg.  Az első fejezetben Jonghje férjének elbeszélését olvashatjuk, ami ott kezdődik, hogy a felesége egy tökéletesen átlagos, érdektelen nő, aki nem szép, de nem is csúnya, keveset beszél, jól főz és hajlandó rendszeresen házaséletet is élni, amit talán még élvez is. Aztán egy nap kihajigál minden húst a hűtőből, és közli, hogy ezentúl nem eszik és nem is főz húst, mert rosszat álmodott. Ez a fejezet még elég valóságos volt. Furcsa, igen, de valóságos.  A következő fejezetet Jonghje sógora (nővérének férje) mesélte el, ami már elég bizarr volt, tele szokatlan, már-...