Olvassunk együtt!

Itt az év vége, megcsapott engem is az összegzés szele, a listakészítés vágya, a szép fotómontázsok készítésének lehetősége. Így aztán úgy határoztam, elkészítem ennek az évnek a mérlegét. Volt nekem egy könyves listám, amit itt a blogon nem tettem közzé, mert egyszerűen elfelejtettem. Év közben különben is bővítettem rajta olykor-olykor, de mindvégig kezelhető mennyiség volt rajta. Alább megosztom ezt a listát, hogy legyen mivel összevetnem a "teljesítményemet". 1. Füst Milán: A feleségem története 2. Ottlik Géza: Iskola a határon ✔ 3. Herman Melville: Moby Dick 4. Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei 5. Szerb Antal: A Pendragon-legenda ✔ 6. Umberto Eco: Mutatványszám ✔ 7. Tamási Áron: Ábel a rengetegben 8. F. Scott Fitzgerard: A nagy Gatsby ✔ 9. Hyeonseo Lee: A lány hét névvel ✔ 10. Jane Austen: Meggyőző érvek 11. Cheryl Strayed: Vadon ✔ 12. Boris Johnson: A Churchill-tényező ✔ 13. Timur Vermes: Nézd ki van itt! ✔ 14. Elif Shafak: Becsület 15. Bohumil Hra

Miután elolvastam Az ártatlanság múzeumát egészen biztos voltam benne, hogy fogok még Pamuktól olvasni. A nevem piros című regényét még az Ünnepi könyvhéten vettem a nyáron, csak valahogy nem jutottam oda, hogy bele is fogjak az olvasásba. De most befejeztem! Rögtön lelövöm a poént: nagyon tetszett a könyv! Élvezettel olvastam, bele lehetett merülni, mint egy jó fürdőbe. Viszont nem tudtam gyorsan olvasni, mert... hát, mert...., mert olyan pamukos volt. Kellett hozzá hangulat, hogy a kezembe vegyem és le is kellett egy kicsit lassulni a könyvhöz. Hiába egy krimi, de azért számos más vonal is van benne, ami lassította a történet haladását. Főleg a miniatúra festészetről, a stílusról és annak jelentőségéről vannak benne hosszabb eszmefuttatások. Némileg emlékeztetett Umberto Ecotól A rózsa nevére , csak az egy kicsit krimisebb volt. Engem mindkettő nagyon megfogott.  A történet Isztambulban játszódik, a 16. században. In medias res indul, ráadásul egy halott (A halott) kezdi az