Olvassunk együtt!

Nos, be kell vallanom, hogy látatlanban utáltam az egész sorozatot és a belőle készült filmeket is. Úgy gondoltam, hogy bugyuta és nagyon gyerekes ahhoz, hogy felnőtt ember elolvassa, s én már akkor sem voltam kisgyerek, amikor Rowling robbantott a regényével. Hogy most miért olvastam mégis el?  Egy csapat gyerek ott aludt a könyvtárban, és a Harry Potter-szcéna első részét néztük meg, illetve ahhoz kapcsolódó beszélgetést és játékokat terveztem. Így hát képbe kellett kerülnöm, s be kell vallanom, annyira megtetszett az első kötet, hogy 4 nap alatt elolvastam az első három részt a sorozatból. Nem bugyuta és nem túl gyerekes a történet, sőt, izgalmas és ötletes. De ami igazán tetszett nekem, az az egésznek a hangulata. Tetszik az iskola, az órák, a diákok, a tanárok, az a nagyon erősen brit hangulat, ami átjön. A Roxfort diákjai a tanulással foglalkoznak, és a Mardekárosok kivételével összetartó banda. Nem fúrják egymást, és - mivel ez egy mese - nem youtube csatornákon fejezi...

Igen, ez egy mesekönyv. Néha ilyet is szoktam olvasni, bár be kell vallanom, hogy manapság már nagyon ritkán. Inkább ifjúsági regényeket, pöttyöset, csíkosat, de azokat is elvétve.  Bosnyák Viktória könyvét nem véletlenül választottam. Miután megkaptam a Tündérkönyvtáros elismerést, ami nagyon, nagyon  jól esett, úgy éreztem kötelességem elolvasni. Merthogy a tündérkönyvtárosság  Bosnyák Viktória fejéből pattant ki, ő alapította ezt a díjat, s alapjai ebben a mesében vannak. Egyszóval: elolvastam.  A mesében Jóhegyi Laci a főhős, egy meglehetősen sápadt, sovány fiú, aki nem mellesleg hatalmas könyvmoly. Azért sápadt, mert egész nyáron bent kuksol a szobában, és olvas. De nem ám akárhogyan! Elmélyülten, úgy, hogy se nem lát, se nem hall. Szívből olvas, na. Van még egy ikerpár is, Sári és Dóri; egy padtárs, Sanya; a teljesen izomagyú Ignác és természetesen a könyvtáros, Morcz Aranka. Na, ő az, aki igazából tündér.  Kedves mese, habár nem nagyon tetszett a...

Gyakori kérdés, hogy mit is olvasson a gyermek, vagy mit olvassunk neki mi? Én azt vallom, hogy nagyon jó az, ha a szülők olvasnak fel könyveket, akkor is, ha már tudnak olvasni a gyerekek. Remek közös program, jó lezárása az estének. Nem utolsó sorban pedig túl lehet jutni olyan könyveken is ilyen módon, amik érdekesek ugyan, de vannak benne unalmas részek. Mert hát manapság már nem szívesen olvasnak a gyerekek hosszas tájleírásokat. Azt szeretik, ha a könyvekben is, mint a filmeken pörögnek az események, történnek a dolgok. De én azt tapasztaltam, hogy élvezik a klasszikus gyerekkönyveket is, ha mi olvassuk fel nekik. Alább a saját, szubjektív listám következik. Azok a könyvek szerepelnek rajta, amiket az én gyerekeim olvastak, vagy olvastunk nekik mi. Szóval egy fiús lista következik, 0-11 éves korig. :) Ilyesmikkel kezdtük.... Effélével folytattuk Ide jutottunk egy idő után Háromszor kellett elolvasni, de nekünk, szülőknek csak elsőre tetszett.... ...