Olvassunk együtt!

Szeretem a második világháborúról szóló könyveket, filmeket, de főként a dokumentum típusú könyveket-filmeket, a fikció, a regény nem az én világom. Buttar könyve keményen hadtörténeti szakirodalom, már-már meghaladta a képességeimet az elolvasása. Nagyon lassan haladtam vele, mert elképesztő részletességgel mondja el, hogy mikor, melyik hadtestel, zászlóaljjal, üteggel mi történt, hány tank, páncéltörő ágyú volt a helyszínen ahelyett, amennyinek az állománytábla szerint lennie kellett volna, ki karolt át kit, hol húzódott pontosan az arcvonal, ésatöbbi, ésatöbbi, 600 oldalon keresztül. Ugyanakkor időről időre visszaemlékezéseket tűzött be a szövegbe a szerző, bizonyára, hogy azért ne köpjünk homokot a száraz hadtörténettől. Ezek tették végül is olvashatóvá a könyvet, kicsit közelebb hozták az eseményeket, átélhetőbbé tették a háború borzalmait. Mert természetesen más azt olvasni, hogy a leharcolt csapatok mennyi élőerőt veszítettek, mint azt, hogy valaki mellől kilőtték a barátját a l...

Ez a könyv nem egy regény, hanem egy Sztálin rémuralmáról szóló, igencsak terjedelmes és nagyon megterhelő tanulmánykötet.  Olvasmányos annak ellenére is, hogy tudományos igénnyel lett megírva. A szerző az előszóban elmondja, hogy ez a kötet úgy keletkezett, hogy felkérték, dolgozza át saját, 2003-ban írt könyvét, aminek A vörös terror, a sztálinizmus története volt a címe. A munka során derült ki a számára, hogy már nem így írná meg a könyvét, annyira átdolgozná szíve szerint, hogy inkább írt egy új könyvet. Az új kötet, vagyis a Felperzselt föld alapvetése az lett, hogy a sztálinizmus azért volt olyan rettenetesen kegyetlen, mert maga Sztálin az volt. Tőle származott a kegyetlenkedés, nem pedig abból, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás, és a diktatúra sajátosságaként, kegyetlen lett a világ. Nem. Sztálin volt kegyetlen, gyilkos és elvetemült gazember, és a sztálini rendszer azért volt maga is ilyen kegyetlen, mert Sztálin NEM engedte ki a kezéből a gyeplőt.  A kön...