Olvassunk együtt!

Valamikor régebben már olvastam ezt a Austen könyvet, sőt ebből még a filmet is láttam! A hat részeset, Colin Firth-szel, és nagyon tetszett! Most a könyvklub miatt vettem ismét elő, mert ezt választottuk a következő olvasmánynak. Nem bántam meg, hogy el kellett olvasni, mert tökéletesen meg voltam vele elégedve. Szórakoztató könyv, és jókat derültem rajta. Jól esett elmerülni a vidéki Anglia bájában, nyugalmában és hát tulajdonképpen unalmában. Éppen egy nagyon megterhelő könyv mellett vágtam bele Austen regényébe (A Felperzselt földet olvastam , amit már bemutattam a blogon.), ez volt a "váltó könyvem". Szóval nagyon kellemes olvasmány volt, az sem zavart, hogy a mostanában megszokottaknál sokkal lassabban csordogálnak benne az események. Nem találtam unalmasnak, vagy vontatottnak így sem, mert Austen stílusa tetszett. Dicsérni szokták a jellemábrázolását, és valóban érdekesen és plasztikusan írja le a szereplőket, csipetnyi (néha egész nagy csipetnyi) humorral is. A ...

Nagy gondban voltam a könyvvel az elején. Nem értettem, hogy most egy regényt fogok olvasni, vagy valóban Jane Austen emlékiratait? Persze hamar rájöttem, hogy regényről van szó, Syrie James írta. De ötletes volt, hogy úgy adta elő a dolgot, mintha váratlanul megtalálták volna Austen emlékiratait. Amik egyébként nincsenek.  Végeredményben egy Jane Austen stílusában írt regényről van szó, amelyben nagyon nehéz szétválasztani, hogy mi a fikció, és mi a tény. Mert az írónő nagyon alaposan ismeri Austen életét, és gyakorlatilag minden életrajzi adatot fel is használ regényében. Ettől elég valóságosnak tűnik az egész. Igyekszik Austen stílusát követni, de azt hiszem ez nem sikerült neki maradéktalanul. Kitalált egy szerelmet az írónőnek, ami elég romantikusra sikeredett, de valahogy nem volt hihető. Szegény Mr Ashford túl tökéletes volt, túl kimódolt, ahogyan találkoztak, nagyon izzadságszagú volt annak a magyarázata számomra, hogy 34 évesen egy nagybirtok örököse még miért nem nősül...