Könyvajánló: Jane Austen naplója

Nagy gondban voltam a könyvvel az elején. Nem értettem, hogy most egy regényt fogok olvasni, vagy valóban Jane Austen emlékiratait? Persze hamar rájöttem, hogy regényről van szó, Syrie James írta. De ötletes volt, hogy úgy adta elő a dolgot, mintha váratlanul megtalálták volna Austen emlékiratait. Amik egyébként nincsenek. 

Végeredményben egy Jane Austen stílusában írt regényről van szó, amelyben nagyon nehéz szétválasztani, hogy mi a fikció, és mi a tény. Mert az írónő nagyon alaposan ismeri Austen életét, és gyakorlatilag minden életrajzi adatot fel is használ regényében. Ettől elég valóságosnak tűnik az egész. Igyekszik Austen stílusát követni, de azt hiszem ez nem sikerült neki maradéktalanul. Kitalált egy szerelmet az írónőnek, ami elég romantikusra sikeredett, de valahogy nem volt hihető. Szegény Mr Ashford túl tökéletes volt, túl kimódolt, ahogyan találkoztak, nagyon izzadságszagú volt annak a magyarázata számomra, hogy 34 évesen egy nagybirtok örököse még miért nem nősült még meg és nemzett gyerekeket. (Nyilván, hogy legyen értelme a már 35 éves Austennel találkoznia)

Szerintem nagy vállalkozás volt Jamestől, hogy Jane Austen próbált lenni. Ami Austennél újszerű és egyben nagyszerű is volt, az egy új regény esetében kicsit fárasztó volt. Természetesen a regény tárgya, vagyis Jane naplója megkövetelte, hogy az ő írásmódjához hasonlót alkosson, ezt nem is vitatom. Maga az ötlet is tetszett, hogy ilyen jól ötvözi a fikciót a valósággal. És azt hiszem, ebben a tekintetben nagyon is jól sikerült a könyv. De összességében számomra mégis nehézkesen olvasható és kicsit unalmas is volt a regény, pedig nem is túl hosszú. Lehet, hogy már annyira hozzászoktam a pörgősebb, modern regényekhez, hogy egy Austen stílusában megírt regény folyása már túl lassú nekem? Gondoltam is rá, hogy újra elolvasom az Értelem és érzelem című regényt, hogy kiderüljön, tudok-e még ilyen "régimódi" regényt olvasni. 

Szóval Jane Austen naplóját olvasni nem volt könnyű, a szerelmi szál pedig számomra kicsit túlerőltetett volt. Elvileg lehetséges, hogy valóban volt ilyen szerelem Jane életében, legalábbis az életrajza kutatói szerint, de bizonyíték nincs semmire, hiszen Jane testvére, Cassandra minden általa kellemetlennek vélt információt megsemmisített. Bizonyos, hogy Austen rajongói nagyon örülnének, ha kiderülne, hogy az eltüntetett levelekben a titokzatos férfiról volt szó, aki elrabolta a szívét. De könnyen lehet az is, hogy csak azért semmisítette meg ezeket Cassandra, mert Jane csípős nyelve sokakat megbántott volna. Syrie James bevallottan Austen rajongó, még jelmezes bálokra is járt a férjével, úgyhogy meg kell neki bocsátani, hogy még ha nehezen is, de kisajtolt kedvenc írónőjének egy nagyszerű szerelmet, ami csak az események tragikus konstellációja miatt nem válhatott valósággá....

Idézet a könyvből:
"Mosolyogtam, magával sodort a szobát betöltő örömáradat. Férjhez fogok menni Harris Bigg-Witherhez. Otthonom lesz. Meglesznek a gyerekeim, akikről álmodoztam. Egy szeretett család fogad a tagjai közé. A szüleim, a nővérem meg én sosem szenvedünk szükséget semmiben. Ahogyan Cassandra is mondta, ez nagyon kívánatos frigy."