Sütő András: Advent a Hargitán

Régóta szeretnék olvasni valamit Sütő Andrástól. Belekezdtem az Anyám könnyű álmot ígér című könyvébe, de be kell valljam, egyelőre megfeneklettem az olvasásával. Nem tudtam felvenni a ritmust, nem érintett meg semmi az első 30 oldalon. Gondoltam hát, hogy egy drámával csak elboldogulok. A választott kötetben 3 színdarab van, de én csak a címadót, az Advent a Hargitán-t olvastam el.
Eléggé idegesített, nehéz volt belesimulnom a nyelvezetébe, sőt, voltak szavak, amiket nem is értettem meg. Misztikus, balladás a hangulat, elképesztő fordulatokkal. Nyomasztó volt benne végig a légkör, és senkit nem tudtam kedvelni a szereplők közül. 
Ugyanakkor: szép is a nyelvezete, függetlenül attól, hogy én valahogy kicsit mesterkéltnek érzem, s homályosnak is. A mondanivalót azért leszűrtem, megértettem és respektáltam is.
Nagyon röviden a történet: Réka és Gábor gyerekkoruk óta szerelmesek egymásba, de a lányt az anyja egy egzisztenciálisan jobb helyzetű férfival jegyzi el (klasszikus). Réka - annak ellenére, hogy még nem házasok - teherbe is esik a másik férfitól (nem klasszikus). Ám mégis felbontja a jegyességet és Gáborral igyekszik helyre hozni a dolgokat. Majdnem sikerül is, csakhogy végül nem bírja tovább, elmondja, hogy gyereket vár. Gábor ekkor - érthető módon - kiborul és elrohan, Réka kiabálva utána, s itt következik be a tragédia. Fenn vannak ugyanis a Hargitán, egész pontosan a Nagy Romlás nevű hely mellett, tél van, s Réka kiabálásra elindul egy lavina, amely maga alá temeti Gábort. Réka, amolyan Ágnes asszonyként, 20 évig keresi szerelmét a jég alatt, amíg egyszer csak megleli. S nem csak egyszerűen megtalálja a holttestet, de fel is tudja ébreszteni! (Itt azért elkerekedett a szemem rendesen!) Gábor semmit nem öregedett, Réka annál inkább. A férfi ráadásul nem tudja felejteni, hogy mit tett Réka. Ahogy mondja: megbocsátott, de nem felejtett (Gyilkos mondat ez, én mondom, nem csak a vétkezőnek, de a megbántott félnek is!). A várható tragédia ezúttal végleges és kettős, a szerelmesek együtt vesznek oda. Persze vannak még mellékszálak, más szereplők is, de ez a lényeg. 
Nagyon feszült végig a hangulat, komor és nyomasztó az egész. Kicsit mindenki bolond benne, úgyhogy ha egész őszinte akarok lenni, nem hozta meg a kedvemet Sütő András műveihez... Lehet, hogy színdarabban nézve nagyobb élményt ad ez a dráma. Fenn van a legismertebb videómegosztón  az egyik előadás, gondolkodtam rajta, hogy egyszer megnézem. De egyelőre ennyi Sütő Andrásból nekem elég volt. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Philip Zimbardo-Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat Hova lettek a férfiak?

Kornis Mihály: Kádár János utolsó beszéde

Patrick J. Buchanan: Churchill, Hitler és a "szükségtelen" háború