Olvassunk együtt!

Könyvklubos olvasmányként vettem a kezembe ezt a kötetet, amely egyben az első (és vélhetően az utolsó is) olvasmányom is a szerzőnőtől. Akivel egyébként már volt szerencsém találkozni egy író-olvasó találkozó alkalmával, amikor kedves könyvklubos tagunk, Erika beszélgetett vele. Egy nagyon szimpatikus hölgyet ismertem meg Bauer Barbarában, aki szerény, kedves és gyönyörűen beszél. Egyszóval elég nagy kedvvel vágtam bele a regénybe, habár sejtettem, hogy nem teljesen az én világom lesz. Hát, ebben végül nem nagyon tévedtem, habár igazából nem volt olyan rossz olvasni A leggazdagabb árvát . Haladós és teljes mértékben kikapcsoló olvasmány volt. Wenckheim Krisztina grófnő életregénye ez a munka, amely engem őszintén szólva erősen emlékeztetett Kertész Erzsébet hajdani regényeire, amelyekben híres és figyelemreméltó asszonyokat mutatott be a fiatalabb olvasóknak. Lányoknak. Csíkosban és pöttyösben jelentek meg ezek a könyvek. Mondjuk annak idején szerettem is olvasni ezeket, így tényleg ...

Hadfield ezredes űrhajóskönyve már a harmadik ilyen könyv, amit olvastam ( Egy év az űrben és Csillagközi kérdezz-felelek  ) ebben a témában. Ez volt a három közül az, ami a legkevésbé tetszett. De ez csak a másik kettővel való összehasonlításban számít, mert amúgy ez is egy nagyon érdekes és izgalmas könyv az űrhajós létről, ha szólóban vizsgáljuk.  Hadfield ezredes tapasztalt űrhajós, aki kanadai állampolgársága ellenére is NASA alkalmazott lett, és többször is kijutott az űrbe, illetve az ISS-re. Hasonlóan Scott Kelly-hez, Hadfield is a gyerekkorából indította a könyvet. Hogyan ébredet fel benne a vágy az űr iránt, mik voltak az első lépések afelé, hogy egyszer űrhajós lehessen. Chris kifejezetten céltudatosnak tűnt, mindent annak rendeltelt alá, amiről még kisgyerekként kezdett álmodozni. Nem voltak kisiklásai, eltévelyedései; folyamatosan haladt a célja felé. Nekem kicsit robotisztikusnak is tűnt emiatt.  Sokat írt arról, hogy a tehetség nem elég ahhoz, hogy az embe...

Mostanában nem túl sokat olvastam. Valahogy nem volt türelmem hozzá. Ledaráltam egy Agatha Christie regényt és a könyvklub következő kötelező olvasmányát A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt -et, és slussz. Kínomban végül arra gondoltam, hogy nem regénnyel kellene próbálkoznom. Így került a kezembe Scott Kelly könyve.  Nagyon tetszett! Szórakoztató, érdekes, fordulatos és legfőképpen rendkívül inspiráló olvasmány volt. Kelly és egy orosz asztronauta, Mihail Kornyijenkó (Misa) majdnem teljesen egy évet töltöttek el a Nemzetközi Űrállomáson, hogy a hosszútávú űrben tartózkodás emberi szervezetre gyakorolt hatását tanulmányozhassák. A könyv egyik részét ennek az egy évnek a zanzásított története tette ki, benne számtalan érdekességgel és tudományos tudnivalóval. A másik rész pedig Kelly életútját mutatta be, hogy hogyan jutott el New Jersey-i figyelemzavaros, hiperaktív, rossztanuló kissrácból először a légierő elitalakulatának pilótái közé, később pedig az űrbe. Ez a ...

Nagy lelkesedéssel vágtam bele ebbe a könyvbe. Kíváncsi voltam rá, miféle nő is Michelle Obama, vajon miről fog írni. Ráadásul ez is egy agyon dicsért könyv, szóval sokat vártam tőle. Az önéletrajz eleje határozottan tetszett. Inspiráló és érdekes volt. A volt first lady egy teljesen átlagos chicago-i családban nőtt fel, ahol a szülők számára az egyik legfontosabb cél az volt, hogy a gyerekeik többre vigyék, mint ők. Ezért Michelle és a testvére is egyetemre mentek, bár nem volt könnyű előteremteni rá a pénzt. Michelle már kicsinek is elég céltudatosnak tűnt. Szorgalmasan tanult, mindig meg akart felelni a kimondott, vagy csak feltételezett elvárásoknak, és soha nem volt maradéktalanul elégedett magával. Mindig többre törekedett. Ez tulajdonképpen szimpatikus is lehet, habár tőlem távol esik az ilyen életszemlélet, de nem is lett belőlem kiemelkedő ember. Később, amikor jogászként kezdett el dolgozni, már inkább törtetőnek tűnt a szememben. Azt jegyeztem fel magamnak Michellről, h...

John Lukacs nemrégiben, 95 éves korában, elhunyt. Aznap vettem le a könyvtár polcáról ezt a kötetet, s kezdtem el olvasni, mintegy emlékezésként. Nem mintha olyan szoros kötelék fonna engem az idős történész professzorhoz! Mindössze arról van szó, hogy határozottan szeretem a történelmet, azon is belül a második világháború történelmét. Lukacsnak pedig pontosan ez volt a szakterülete. Mint ezen a blogon látható volt, olvastam már Churchill életrajzot, Hitlerről pedig számtalan dokumentumfilmet néztem meg. Szóval minden adott volt hozzá, hogy pontosan A párviadalba kezdjek bele John Lukacs számtalan könyve közül. Nem bántam meg a választásomat. Olvasmányos és rendkívül alapos mű, amely nem is csoda (mármint az alaposság), hiszen egy nagyon rövid időintervallumot mutat csak be. Egészen pontosan az 1940. május 10. és július 31. közötti 80 napot. Ezalatt történik Churchill miniszterelnökké választása, és Hitler "legszebb" napjai is ezalatt telnek el, hiszen nagyjából az egész...

Életrajz! Szeretem az életrajzokat, meg érdekel a divat is valamennyire. Coco pedig elég izgalmas személyiségnek tűnik számomra. Egyszóval nekikezdtem Henry Gidel könyvének, amiben, mint kiderült, mégiscsak vannak képek, bár rendkívül kevés. A könyv első fele, addig, amíg Gabrielle (Aki nem szerette a Coco becenevet egyébként.) be nem fut, mint divattervező, jó volt. Érdekes és szórakoztató. Onnantól kezdve azonban Henry Gidel rajongása sem tudta szimpatikussá tenni a Mademosielle-t. Pedig Gidel mindent megtett, hogy mitizálja Cocot, szinte már irritálóan. Mégsem tudtam azt érezni a divat nagyasszonyával kapcsolatban, amit a szerző éreztetni akart. Sőt. Ahogy haladtam előrébb a könyvben, úgy vált Coco egyre unszimpatikusabbá, s a végén már egyenesen idegesített. Szokás őt úgy emlegetni, hogy mindent csak kemény munkával ért el, de ez nem igaz. Férfiak segítették elindulni, ők pénzelték, de Gabrielle később nagyon elegánsan letagadta az egészet. Egyszerűen nem akart emlékezni ráj...

A regény alcíme: Szerelmi regény, de ez elég messze áll a könyv tartalmától. Legalábbis szerintem. Ettől függetlenül (vagy pont ezért) nagyon tetszett a koncepció! Két nap alatt el is olvastam, habár az elején elég nehéz volt megszoknom a szerző stílusát. Elég csapongó, rengeteg zárójelet használ, utalgat előző oldalakra, és elkövetkezendőkre, s valóban kicsit szarkasztikus, ahogyan azt Évi mondta. 10-20 oldal után felvettem a ritmust, amit utána végig tartani is tudtam, úgyhogy élvezettel olvastam a történetet. Amely természetesen mi más is lehetett volna, mint a Mayerlingi Tragédia, vagyis a trónörökös és Mary Vetsera bárókisasszony közös halála.  Ahogy az már az előszóból is kiderült, Bart István korabeli lapok és romantikus füzetek sztorijait fésülte össze és próbálta bemutatni az összes elméletet, véleményt, ami a kettős haláleset körülményeiről szólt. S szintén előre lefektette, hogy nem, nem találta meg az igazságot az ügyben, vagyis nehogy azt higgye a nyájas olvasó, h...

Sokak számára ismerős lehet Bruce Dickinson neve, de talán nem mint íróé, hanem, mint a legendás Iron Maiden együttes énekeséé. Nos, a Mire való ez a gomb? az ő önéletrajza. Magam részéről nagy rajongója vagyok az Iron Maidennek, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy elolvasom ezt a könyvet. Nem csalódtam. Bruce Dickinson élete rendkívüli módon inspiráló! Nem is olyan régen töltötte be a 60. évét, felépült a rákból és, ahogyan azt mondani szokás, volt már minden, talán csak akasztott ember nem. Énekes, ez elég köztudott. Író, és nem csak ez az egy könyve van, amiről most ez a bejegyzés szól; írt 3-4 rémregényt is, elég szép sikerrel. Pilóta, de abból se az a tipikus milliomos, aki saját kisrepülőgépét vezeti hobbiból, hanem menetrendszerűen közlekedő utasszállítókat irányít, mint elsőtiszt. Brit válogatott vívó volt, akit történetesen 25 évig egy magyar edző edzett. Rádió műsort vezetett, sört főz, motivációs beszédeket tart, leendő pilótákat oktat, veteránoknak segít a szimulációs gé...