Bart István: A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös

A regény alcíme: Szerelmi regény, de ez elég messze áll a könyv tartalmától. Legalábbis szerintem. Ettől függetlenül (vagy pont ezért) nagyon tetszett a koncepció! Két nap alatt el is olvastam, habár az elején elég nehéz volt megszoknom a szerző stílusát. Elég csapongó, rengeteg zárójelet használ, utalgat előző oldalakra, és elkövetkezendőkre, s valóban kicsit szarkasztikus, ahogyan azt Évi mondta. 10-20 oldal után felvettem a ritmust, amit utána végig tartani is tudtam, úgyhogy élvezettel olvastam a történetet. Amely természetesen mi más is lehetett volna, mint a Mayerlingi Tragédia, vagyis a trónörökös és Mary Vetsera bárókisasszony közös halála. 

Ahogy az már az előszóból is kiderült, Bart István korabeli lapok és romantikus füzetek sztorijait fésülte össze és próbálta bemutatni az összes elméletet, véleményt, ami a kettős haláleset körülményeiről szólt. S szintén előre lefektette, hogy nem, nem találta meg az igazságot az ügyben, vagyis nehogy azt higgye a nyájas olvasó, hogy a könyv végére tudni fogja, hogy mi történt, mert nem fogja. Annak ellenére, hogy nem tudja megmondani, mi történt valójában, de elég sokat tud elmondani ahhoz, hogy beindítsa a fantáziánkat, valamint el is szórakoztasson. S valóban: a legblődebb elméleteket (Rudolfot egy féltékeny vadásztárs ölte meg hirtelen felindulásból) és legérthetetlenebb eseményeket (Miért állt meg Mary a Fehér macska nevű fehérnemű üzletnél Mayerlingbe menet, ha halni készült?) is felvillantja, hátha majd mi, olvasók eligazodunk az útvesztőben. 

A kötetben fényképek is találhatóak, érdemes elidőzni felettük egy kicsit. Szerintem például Mary Vetsera kicsit sem volt szépséges, inkább "elmegy" kategória, bezzeg Marie Larisch! Dehát: egyrészt nő vagyok, másrészt a fényképek nem tudják az emberek kisugárzását átadni (Legalábbis ezzel vigasztalom magamat, mert híresen kevéssé vagyok fotogén...), harmadrészt pedig sok idő eltelt, és változott a szépségideál. De Rudolfot talán már akkor is csak a trónörökösség tette annyira vonzóvá a nők szemében. Nyeszlett volt és ritkás hajú, ráadásul a kedélye is igen ingatag volt.

A történet végén, az utószóban a szerző felvillantja a könyv utóéletét, ami önmagában megérne egy regényt! 1985-ben jelent meg, s akkor még voltak olyan idős emberek, akiknek szüleik, vagy nagyszüleik a boldog békeidőkben éltek, szóval előálltak rengeteg históriával. Például, hogy Rudolf (Igaz is! Nem tudom, hogy ki van tisztában azzal, hogy Magyarországon Rezsőnek hívták a trónörököst? Én nem voltam. Miért Rezső?!) igazából nem is halt meg, hanem egy Szolnok közeli szőlőben élt, s Feri bácsinak hívták, álcából természetesen. De jelentkezett olyan idős mérnök is az írónál, aki azt állította, hogy ő Rudolf "természetes" unokája egy szobalánytól, tessék csak megnézni profilból!

Bátran ajánlom a könyvet, mert érdekes és szórakoztató is egyben. Meg hát, ki ne szeretné a rejtélyeket, a szerelmi történeteket és a királyi sarjak históriáit? Szerintem a végén még Stefánia emlékiratait is elolvasom!