Olvassunk együtt!

Gondoljunk bele: Engem egyáltalán semennyire sem érdekelnek az angolnák. Soha nem gondolkodtam el az angolnák létén, nem láttam egyet sem, nem is voltam rá kíváncsi, és teljesen jól megvoltam tudatlanságomban. Mégis elolvastam ezt a könyvet. Ez biztosan jelent valamit. Őszinte leszek: csakis a borítója miatt fogtam a kezembe a művet. Szerintem csodaszép. A fülszöveg és a a második alcím (vagy valami olyasmi), Rekviem egy eltűnő csodáért , gyakorlatilag mindent el is mond a könyv fő csapásirányáról.  Legalábbis én így gondoltam. Nem nagyon voltam ugyan kíváncsi egy újabb vészharang-kongató könyvre, ami azzal jön, hogy elpusztítjuk a világunkat, dehát ott volt a borítója. Félreértés ne essék: engem igenis izgat a Föld sorsa, csak mostanában a csapból is ez folyik, és éppen nem egy ilyen könyve vágytam. Mindenesetre végül elolvastam a könyvet és nagyon tetszett. Messze többről szólt, mint arról, hogy a kretén emberiség már az angolnát is kiirtotta a földről. Egyrészt természetesen szó vo

Megint a régi nóta: egy agyondicsért könyv, amit "el kell" olvasni, mert annyira, de annyira jó! Hát, nem. Nem annyira jó.  Elolvastam, rászántam azt a nagyjából 3 óra hosszát, amibe beletellett, de őszintén mondom: nem érte meg. Inkább sétáltam volna azalatt. Nem is tudom, hogy miért nem hagytam inkább félbe. Talán azért, mert azért érdekes volt, de közben bosszantott is, mert hihetetlenül "amerikai" volt. Miközben amúgy folyamatosan az járt a fejemben, hogy ez olyan, mintha Koelhó Pál írta volna meg.  Lehet, hogy McConaughey szerelemes levelet írt az élethez (amint azt a borítón lehet olvasni), de eléggé közhelyesre sikerült az a szerelmes levél. Olvasás közben sokszor jutott az eszembe, hogy fiatal leányok biztosan jegyzetelve olvasnak, hogy minél több életbölcsességet tudjanak kitenni a hűtőjükre Mr. McConaughey tollából... Máskor pedig éltem a gyanúperrel, hogy Matthew bizony lódít, szépít itt-ott. Mikor leírta az európai motortúrájukat, hát, komolyan eltipródt