Matthew McConaughey: Zöldlámpa

Megint a régi nóta: egy agyondicsért könyv, amit "el kell" olvasni, mert annyira, de annyira jó! Hát, nem. Nem annyira jó. 

Elolvastam, rászántam azt a nagyjából 3 óra hosszát, amibe beletellett, de őszintén mondom: nem érte meg. Inkább sétáltam volna azalatt. Nem is tudom, hogy miért nem hagytam inkább félbe. Talán azért, mert azért érdekes volt, de közben bosszantott is, mert hihetetlenül "amerikai" volt. Miközben amúgy folyamatosan az járt a fejemben, hogy ez olyan, mintha Koelhó Pál írta volna meg. 

Lehet, hogy McConaughey szerelemes levelet írt az élethez (amint azt a borítón lehet olvasni), de eléggé közhelyesre sikerült az a szerelmes levél. Olvasás közben sokszor jutott az eszembe, hogy fiatal leányok biztosan jegyzetelve olvasnak, hogy minél több életbölcsességet tudjanak kitenni a hűtőjükre Mr. McConaughey tollából... Máskor pedig éltem a gyanúperrel, hogy Matthew bizony lódít, szépít itt-ott. Mikor leírta az európai motortúrájukat, hát, komolyan eltipródtam rajta, hogy ez nem-e egy soha el nem készült film forgatókönyve, annyira valószínűtlennek tűnt. Kereskedő, aki odaad 4 motort szinte ajándékba, és amikor az egyiket totálkárosra törik küld egy zsír újat a helyébe, ingyen?! Ugyan már! Na, mindegy, ugorjunk. Én is ugrottam rajta egy vállrándítás után végül.

Különben ez a Matthew nem egy rossz arc, voltak jó kis kalandjai, útkeresései, bár számomra kissé későn érő típusnak tűnik, meg egy kicsit kettyósnak is, nem a jó értelemben. A filmjeiről nem tudok nyilatkozni, mert azt hiszem egyetlen egyet sem láttam belőlük (Talán említettem már ezen a blogon, hogy  nem vagyok egy nagy filmrajongó.), de tetszett az a rész, amikor leírta, hogy 2 évig nem volt munkája, mert nem akart több romkomban szerepelni. Vagy, amikor arról mesélt, hogy a rendezősuliban lenézték, mert ő megnézte a kasszasikereket, és nem félt bevallani, hogy tetszenek neki, míg a többi osztálytársa csak a művészfilmeket volt hajlandó megnézni. Szintén szimpatikus volt, ahogy a szüleiről, testvéreiről és a nejéről írt.

Nem tetszett viszont a könyvben a sok "cetli", napló oldal (nem nagyon lehetett elolvasni a kézírást), bölcselkedés, vers-szerűség és lökhárító matrica. Ezeket egy idő után nagyvonalúan átugrottam. Az egyik viszont megmaradt bennem, mert végül számomra megmentette a könyvet. Az utolsó oldalak egyikén szerepelt Matthew 1992-es listája arról, hogy mi az a 10 dolog, amit célként tűzött ki maga elé. Jó lista volt, tetszett.

Összességében azt mondanám, hogy senki ne adjon ki 5000 forintot ezért a könyvért, hanem vegye ki a könyvtárból, ha el akarja olvasni. Az erdők is hálásak lesznek ezért a döntésért. Zöldlámpa.