Olvassunk együtt!

Nick Hornbytól először az Egy fiúról-t olvastam el, s már akkor elhatároztam, hogy fogok mást is olvasni a szerzőtől. Most jött el az idő, a Pop, csajok, satöbbivel. Mindkét könyvnek egy gyermekded lelkületű fickó a főhőse. A Pop, csajok, satöbbiben Rob egy igazi vértahó, szerintem. Rettenetesen nyavajgós, agyalós.  Azelőtt azt hittem, hogy a nők ilyenek, úgyhogy erősen meglepett Hornby Rob alakjával. A sztori alapvetően vicces, de néha egyszerűen kiborító. Őszinte leszek: Rob egy szánalmas kis fütyi. Ahogy ő fogalmazta: " Cikis pulóvert visel, cseszteti a volt barátnőjét, nyűgös, csóró, két popzenebuzi hülyegyerekkel tölti az idejét..." Ez tökéletes helyzetkép Robról. 35 évesen már nem elnézhető hóbort az örökös agónia a nőkön, meg az életen, hanem idegesítő gyerekesség. Úgyhogy Rob felhúzott, de alaposan. Gondoltam, nem ártana neki pár kijózanító pofon.  Persze amúgy meg jót szórakoztam a dolgain, és Hornby tényleg humorosan tálalta az amúgy elég elkeserítő helyzetet.

Hú. Nos, végül sikerül átverekedni magamat ezen a könyvön, de nem volt könnyű! Legalább két hétig szenvedtem az olvasással, pedig ez nagyon nem jellemző rám. Őszintén szólva megkísértett a gondolat, hogy nem is fejezem be, mert annyira nyomasztó volt a történet, hogy nem is akartam tudni, mi lesz a vége. A fülszöveg "kicsit" becsapós, mert azt mondja: "A hol vicces, hol tragikus történetből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ...". Szerintem a könyvben nem volt semmi sem vicces, és nem hiszem, hogy bármi szép lett volna a leírt világban, akár gyerek nézi, akár felnőtt. Akárcsak Dragomán Máglya című könyve, ez is Romániában játszódik, ahol a szerző felnőtt. Felteszem, hogy a leírtak némelyike saját gyerekkori élményeken alapulhatott. Az egész történetet egy 11 éves gyerek meséli el, Dzsátá (Legalábbis ez a gúnyneve, a valódit nem tudjuk meg), akinek az apját elvitték kényszermunkára. A Ceausescu-rendszer rémségei vonulnak fel előttünk,