Olvassunk együtt!

Amikor annak idején, a gyógymasszőri tanulmányaim során beültem az első anatómia órámra azt éreztem, hogy ó, igen, itthon vagyok! Nagyon élveztem az emberi testről való tanulás minden percét, örömmel lapozgattam az antatómia atlaszt és hallgattam a tanár magyarázatait. Viszont soha nem vettem részt boncoláson, pedig igazából érdekelne.  Richard Shepherd könyve betekintést ad egy olyan világba, amely számomra rendkívül izgalmas, de egyúttal teljességgel ismeretlen is. A szerző igazságügyi patológusként tevékenykedett hosszú éveken keresztül Nagy-Britanniában. Számtalan holtat boncolt fel, állapította meg róluk, hogy hogyan haltak meg, milyen betegségeik voltak, pontosan melyik sérülésük volt a halálos, ha voltak ilyenek. Dr. Shepherd szerette a munkáját, igazi lelkesedéssel végezte, ráadásul kisgyermek korától kezdve igazságügyi patológusnak készült. Mindenekelőtt természetesen orvos lett, később szakosodott a patológiára. Ha jól emlékszem már jócskán volt 30, mire valójában elkezdh...

Karácsonyi ajándékként kaptam a férjemtől ezt a könyvet és a szabadság alatt el is olvastam. Amikor belevágtam nem hittem, hogy ilyen gyorsan végezni is fogok vele. Az eleje számomra kicsit fura volt, mivel az első világháború előzményeivel indította a sztorit, és aggódtam, hogy túl hosszú lesz így az egész. De kár volt az izgalom. A könyv abszolút olvasmányos és érdekes! ( "Londonban egy ebéd alkalmával, nem sokkal azután, hogy Adolf Hitler átvette a hatalmat Berlinben, az egyik vendég hangosan megkérdezte: 'Mellesleg, hol született Hitler?' 'Versailles-ban' - válaszolta azonnal Lady Astor." 112.o )  A szerzőről el kell mondani, hogy amerikai, konzervatív politikus, aki több amerikai elnök tanácsadója is volt (utoljára Reagan elnöké), maga is pályázott elnökjelöltségre (nem jutott el odáig, hogy jelölt legyen), és harcos szovjet-ellenességéről volt híres a hidegháború idején. Ezek mind fontos információk, hiszen nézetei alapvetően befolyásolják a mondanivaló...

*mármint asztrofizikai szempontból. Egy újabb ismeretterjesztő könyv olyan témában, ami nagyon érdekel, de amihez nagyon nem értek. Viszont Katie Mack a teljesen laikusok számára is érthető módon magyarázta el, hogy milyen szcenáriók vannak forgalomban momentán az univerzum végéről.  Merthogy az egész könyv arról szól, hogy hogyan fog kimúlni az egész mindenség. Több lehetőség is van, elkezdve a nagy reccstől, a hőhalálon át a vákuumromláson keresztül a ciklikusan elpusztuló univerzumig. Megspékelve a nagy szakadással, ami az én személyes kedvencem  volt (ahogy az entrópiáról szóló részek is).  A könyvben Mack minden lehetőséget részletesen kifejt, egy-egy izgalmas és olvasmányos fejezetben. Nagyon közérthetően igyekszik fogalmazni, és nagyrészt sikerül is neki, de azért volt, amit nem értettem meg. Főleg a sokdimenziós univerzumba, illetve a sötét energiába tört bele a bicskám. Vagyis ezek megértésébe. Nagyon tetszett, hogy nem állította, hogy a tudósok biztosan meg tud...

Hadfield ezredes űrhajóskönyve már a harmadik ilyen könyv, amit olvastam ( Egy év az űrben és Csillagközi kérdezz-felelek  ) ebben a témában. Ez volt a három közül az, ami a legkevésbé tetszett. De ez csak a másik kettővel való összehasonlításban számít, mert amúgy ez is egy nagyon érdekes és izgalmas könyv az űrhajós létről, ha szólóban vizsgáljuk.  Hadfield ezredes tapasztalt űrhajós, aki kanadai állampolgársága ellenére is NASA alkalmazott lett, és többször is kijutott az űrbe, illetve az ISS-re. Hasonlóan Scott Kelly-hez, Hadfield is a gyerekkorából indította a könyvet. Hogyan ébredet fel benne a vágy az űr iránt, mik voltak az első lépések afelé, hogy egyszer űrhajós lehessen. Chris kifejezetten céltudatosnak tűnt, mindent annak rendeltelt alá, amiről még kisgyerekként kezdett álmodozni. Nem voltak kisiklásai, eltévelyedései; folyamatosan haladt a célja felé. Nekem kicsit robotisztikusnak is tűnt emiatt.  Sokat írt arról, hogy a tehetség nem elég ahhoz, hogy az embe...

Kolléganőm ajánlotta figyelmembe Mr. Diamond könyveit. A harmadik csimpánz volt az első, amit elolvastam kínálatból, de alighanem fogok még mást is levenni a polcról az amerikai tudóstól. Jared Diamond eredetileg biokémikus, de az idők során az ornitológia, a geográfia és a történelem területein is szerzett szakképesítést és tudást.  A harmadik csimpánz című könyv az egyik legnépszerűbb írása. Nem egy mai darab ugyan, 1992-ben írta meg, de egyáltalán nem tűnik idejét múltnak, vagy korszerűtlennek. A kiinduló gondolat már a fülszövegben is le van írva, miszerint mi, emberek közelebbi rokonságban állunk a közönséges- és a törpe csimpánzzal, mint azok a gorillával, vagy az orángutánnal. DNS-ünk mindössze 1,6 %-ban különbözik a két említett csimpánz DNS-től, ami valljuk meg, vajmi kevés. Mondhatni majmok vagyunk mi is, csak kevesebb a szőrünk. A későbbiekben Mr. Diamond rávilágít arra, hogy a tipikusan emberi tulajdonságoknak tartott dolgoknak igenis van állati előfutára, vagy példája...

Ez a könyv már megint nem egy regény, hanem egy ismeretterjesztő munka. Mostanában több ilyet is elolvastam (csak a blogbejegyzések késnek a végtelenségig róluk...), és őszintén élveztem őket. Aki követi a blogot az nagyjából be tudja lőni, hogy mi az érdeklődési területem: csillagászat, történelem, felfedezés. Ez a könyv a régészet világába visz.  Ha őszinte akarok lenni, az őskorral, amely a mű témája, szinte soha, semmit nem foglalkoztam. Persze, hallottam a neandervölgyiekről, a barlangrajzokról, Stonehenge-ről, de ha jártam múzeumban, biztosan nem tekintettem meg alaposan a kőkori szakócákat, meg pattintott kőeszközöket. Merthogy azok meglehetősen unalmasak. Úgyhogy egyáltalán nem voltam képben ezzel a korszakkal.  Rudgley munkájából megtudtam, hogy a kőkorszakot három részre osztják: paleolitikum (őskőkorszak, vagy alsó kőkor), mezolitikum (középső kőkorszak, vagy átmeneti kőkor) és neolitikum (újkőkorszak, vagy felső kőkor). A szerző alapvetése az, hogy a paleolitikum e...

Hosszú ideig ült a várólistámon ez a kötet. A megvásárlását egyre csak halogattam, aztán végül a könyvtárból kölcsönöztem ki, de lehet, hogy érdemes lenne meg is venni, mert nagyon tetszett, kifejezetten újraolvasós könyv.  A mű tényleg majdnem mindenről szól, ami a tudományban előkerült az évszázadok során. Olvashatunk arról, hogy hogyan határozták meg a Föld helyzetét a világmindenségben, hogyan futott fel az őslénytan tudománya, hogyan ismerték fel, hogy  minden parányi dolgokból, atomokból áll, és hogyan jutottak még tovább. Szó van a biológia eredményeiről is és egyáltalán, mindenről. Ráadásul mindenről elbővölően humorosan és érdekesen ír a szerző. Ő maga egyébként nem tudós, hanem újságíró és író, aki azonban nagyon alaposan tájékozódott minden témában, amelyről írt. És, ami a legfontosabb, el is tudja mondani nekünk mindazt, amit megtudott a valódi tudósoktól. Ami nem kis teljesítmény ám! Mert például könnyű lehet bemutatni az őslénytan eredéményeit a laikusoknak, de a...

Mindig is nagyon szívesen olvastam asztrofizikai és csillagászati könyveket. Mr. Tyson pedig bevallottan népnevelési célzattal ír könyveket, és készít filmeket. Szeretné megmutatni a laikusoknak, hogy milyen érdekes is az asztrofizika, a csillagászat és az űrkutatás, illetve azt is, hogy igenis el lehet mondani a leglényegesebb dolgokat úgy is, hogy azt egy könyvtáros-gyógymasszőr is megértse. Ez pedig nagyon-nagyon jó dolog.  Olvastam már könyvet Neil deGrasse Tysontól; nevezetesen a Terítéken a világegyetem - asztrofizika mindenkinek címűt. Az egy teljes mértékben alapmű volt, abból a szempontból, hogy a legalapvetőbb asztrofizikai kérdéseket tárgyalta ki, rendkívüli módon leegyszerűsítve és zanzásítva. Ehhez képest a Ha felfal egy fekete lyuk egy következő szintet képvisel.  Nem értettem meg egészen pontosan minden részletét, néha akkor sem, ha másodszor is elolvastam a számomra kétséges értelmű mondatot. Viszont, mivel a könyv igazából a szerző itt-ott megjelent, vagy el...

Mostanában csak úgy lubickolok az ismeretterjesztő művekben. Nagy élvezettel olvastam ez a könyvet is, ami tényleg a dinoszauruszokról szól, egy nagyon szimpatikus és remek írói vénával megáldott paleontológus tollából.  Számomra nagy élvezet volt olvasni ezt a könyvet. Brusatte határozottan a szórakoztató ismeretterjesztés céljából írta, szóval nem csak a dínókról, fosszíliákról, geológiáról, stb olvashatunk, hanem rengeteg sztorit is kapunk a paleontológusok titkos kis világából. Ezek alapján kifejezetten jópofa, laza embereknek tűnnek, akik szeretnek bandázni, sörözni, szórakozni, amellett, hogy imádják a kövületgyűjtés izgalmait. Bírják a hosszú túrákat, tűrik a hőséget és a hideget is, elalszanak bárhol és néha még feleséget-férjet is kövületgyűjtés közben választanak maguknak.  Brusatte pedig külön is szimpatikus volt. Egy nagyon szerény, a munkájában elkötelezett fickó, aki számtatlan kollégájának munkáját dicséri könyvében. Ez például határozottan tetszett nekem. Nem c...

Számomra nagyon érdekfeszítő volt ez a könyv. Kovács Róbert egyrészt újságíró, másrészt viszont éghajlatkutatást és meteorológiát tanult az ELTE-n. Úgyhogy a könyve informatív a témában és könnyen olvasható is.  A szerző célja az volt, amint az az alcímből is sejthető, hogy megpróbáljon józan hangot megütni a klímaváltozás kérdésében. Miután felvázolta a jelenlegi helyzetet, vagyis, hogy az egyik oldalon az "alarmisták" verik a harci dobokat és festenek a kelleténél is sötétebb jövőt az emberiség elé, a másik oldalon a "klímaszkeptikusok" kétségbe vonják, hogy az ember okozná a változást, illetve, hogy a klímaváltozás olyan nagy gondokat okozhatna. Kovács Róbert szerint az igazság valahol a két véglet között található. És ezt a véleményét tényekkel és adatokkal is bőségesen alátámasztja könyvében. Nagyon érdekes, ahogy az elején bemutatja, hogyan is alakult ki az a gondolat, hogy a klímaváltozás nagy problémákat tud/fog okozni. Az egész Margaret Thatcherrel kezdődöt...

Stephen Hawking utolsó, már halála után megjelent könyve ez a mostani olvasmányom. Amint a címből is kiderülhet, ez szintén egy népnevelő, ismeretterjesztő mű, ami a laikusokhoz és nem a szakmabeliekhez szól. Igyekszik meglehetősen egyszerűen fogalmazni, de azért néha nagyon kellett koncentrálnom, hogy valóban megértsem az okfejtéseket.  A kérdések, amelyekre Hawking professzor megkísérelt válaszokat adni tényleg nagyok. Például, hogy van-e Isten? Hogy kedződött a világ? Fennmarad-e az emberiség a földön? Mi van egy fekete lyuk belsejében? Stb. A kérdések egy részére érthető módon, nem bizonyításos módon, hanem elméleti síkon, logikai okfejtéssel adott válaszokat, elismerve, hogy van, amiben hinni kell. Például a "létezik-e Isten?"- kérdésre azt a választ adta, hogy nem létezik, mert a temészet törvényei rögzítettek, azok nem adnának teret Isten akaratának (mármint, hogy őt is kötnék), ezért nem létezhet. Viszont a "mi van egy fekete lyuk belsejében?"-kérdésnél kide...

Pár hónappal ezelőtt már láttam a könyv alapján készült filmet a Netflixen, ami őszintén szólva elég mély benyomást tett rám. Annak ellenére is így volt, hogy akkor, amikor megnéztem, a csapból is a klímakatasztrófa ömlött az egyszeri emberre. Mondjuk azóta ez megváltozott, hiszen eljött a covid, illetve kishazánk lassan választások elé néz, úgyhogy itt van nekünk a politika is témának, minden mennyiségben.  De be kell látnunk, hogy Sir David nem akármilyen figura napjainkban. Nem mondom azt, hogy nincs nála bölcsebb ember e földtekén, de mindenképpen érdemes meghallgatni, ha ő valamit el szeretne mondani. Ez a könyv azt szerette volna bemutatni, hogy a jelenleg 95 éves természettudós milyennek látta a bolygónkat fiatalon, középkorúan, idősen, és milyennek látja most, agg korában. Mi változott meg, mi történt a természettel, az állatvilággal, az emberi társadalommal. Ezalatt a majd 100 év alatt bizony nagyot fordult a világunk. Egyrészt mi, emberek gyakorlatilag elárasztottuk a bol...

Gondoljunk bele: Engem egyáltalán semennyire sem érdekelnek az angolnák. Soha nem gondolkodtam el az angolnák létén, nem láttam egyet sem, nem is voltam rá kíváncsi, és teljesen jól megvoltam tudatlanságomban. Mégis elolvastam ezt a könyvet. Ez biztosan jelent valamit. Őszinte leszek: csakis a borítója miatt fogtam a kezembe a művet. Szerintem csodaszép. A fülszöveg és a a második alcím (vagy valami olyasmi), Rekviem egy eltűnő csodáért , gyakorlatilag mindent el is mond a könyv fő csapásirányáról.  Legalábbis én így gondoltam. Nem nagyon voltam ugyan kíváncsi egy újabb vészharang-kongató könyvre, ami azzal jön, hogy elpusztítjuk a világunkat, dehát ott volt a borítója. Félreértés ne essék: engem igenis izgat a Föld sorsa, csak mostanában a csapból is ez folyik, és éppen nem egy ilyen könyve vágytam. Mindenesetre végül elolvastam a könyvet és nagyon tetszett. Messze többről szólt, mint arról, hogy a kretén emberiség már az angolnát is kiirtotta a földről. Egyrészt természetesen sz...

Hűha! Két nap alatt olvastam el a könyvet, mert sajnos csak délután tudtam belekezdeni. Ha már reggel nekivágok, akkor egy nap alatt ledaráltam volna, annyira olvasmányos, annyira izgalmas és olyan jó volt! Alfred Lansing 1959-ben írtam meg Ernest Shackleton legendás Birodalmi Transzantarktiszi Expedíciójának a történetét, amikor még többen is életben voltak a résztvevők közül. Naplók is rendelkezésére álltak, vagyis egészen hitelesnek tekinthető a mű.  Lansing újságíró volt, és határozottan tudta, hogy hogyan kell fenntartani az olvasók érdeklődését. A fejezetek végén mindig volt valami, ami vitt tovább, szinte faltam a sorokat. Ráadásul Shackletonék tényleg fantaszitkus figurák voltak! 28 kalandvágyó férfi vágott neki az expedíciónak, amelynek a célja az Antarktisz gyalogszerrel való átszelése volt, nyugat-keleti irányban. A terv szerint két hajóval indultak neki. Az egyik hajó, az Endurance (Kitartás) Shackletonékkal lett volna a gyalogló csapat, és a Weddell-tenger egyik öblé...

Hát. Ha gimis koromban került volna a kezembe ez, vagy egy ehhez hasonló könyv a fizikáról, akkor talán nem lennék ennyire reménytelenül buta belőle. Rovelli könyvecskéje rövid, tömör, lelkes. Úgy képes megírni a modern fizika legfontosabb elméleteinek leckéit, hogy még én is megértem őket, pedig nem véletlenül irkálok könyvismertetőket egy blogra, és nem pedig tudományos értekezéseket mondjuk a kvarkokról. Egyszóval Rovelli közérthető. Ezen kívül rendkívül lelkes is a szakmája iránt (elméleti fizikus), és ez a lelkesedés süt a könyve soraiból is. Szeretné, ha nem lennénk ennyire tájékozatlanok, ha sikerülne nekünk, laikusoknak is megmutatni, hogy a fizika tulajdonképpen mennyire szép dolog is. És tényleg az, ha figyelembe vesszük, hogy olyan kérdésekre igyekszik választ találni, mint az Élet, a Mindenség meg Minden ( Galaxis útikalauz stopposoknak  után szabadon.).  Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy nem idegen tőlem a fizika, a csillagászat és az űrkutatás világa, de nem...

Ez a könyv számomra szorosan kapcsolódik  Scott Kelly könyvéhez , az Egy év az űrben-hez. Ugyanis Tim Peake brit asztronauta és Scott Kelly részben egy időben tartózkodtak a Nemzetközi Űrállomás, az ISS fedélzetén még 2015-ben. S mindketten könyvet írtak az élményről (Én is tuti írnék róla, ha sikerülne kijutnom az űrbe!). Kelly könyve sokkal életrajzosabb, felnőttebb volt, mint Peakeé, aki sok gyerekek által feltett kérdésre is válaszolt.  Merthogy Tim Peake könyve erről szól. Az emberek rengeteg kérdés tettek fel neki az űrutazással, az űrrel, az ISS-el kapcsolatosan, és ő végül összegyűjtötte egy könyvbe a válaszokat. Szerintem nagyon jó lett! Informatív, közvetlen, humoros és nagyon pozitív lett a végeredmény. Öröm volt olvasni, és jól szórakoztam közben. Természetesen tanulni is lehet belőle, hiszen végeredményben ez volt a célja. Meg, hogy inspirálja a gyerekeket, akik előtt még ott az élet, hogy tanuljanak, képezzék magukat, legyenek mindig kíváncsiak, és talán akkor ők...